A nagykövetekkel szemben az alázatosságig udvarias hangú levél alattomos utalásaival az én erkölcsi hitelemet is célba veszi.

Először is szeretném leszögezni, hogy a Magyarországot az ORTT frekvenciadöntései miatti ért bírálatokat, ideértve az Egyesült Államok képviselőházának határozatát is erősen eltúlzottnak tartom, de ez természetesen semmiféle felmentést nem ad az elfogadhatatlan, törvénysértő döntésre. A döntéssel kapcsolatos állásfoglalásomat különvéleményben rögzítettem.

A levél egyik, legképtelenebb sugallata, hogy a nagyköveteket talán én tévesztettem meg, holott a levél aláíróinak egyikével sem találkoztam, s ami fontosabb, hogy a nagykövetek bírálata az én álláspontomtól távol esik. A nagykövetek kritikájának lényege az, hogy Magyarország a befektetőkkel szemben nem viselkedik transzparens módon. Ez lehet igaz, de én nem Magyarországgal, hanem kizárólag az ORTT­nek a döntésével foglalkoztam.

Ami viszont az ORTT­-n belül történik, a legkényesebb igényt kielégítően is transzparens. Ezt elnöki munkám legfontosabb eredményei között tartom számon. Mára az ORTT minden határozata és a testület vitáinak szó szerinti jegyzőkönyve is olvasható az intézmény honlapján. A döntést nem az átláthatóság hiánya miatt, hanem azért bírálom, mert törvénysértő.

A két vezérigazgató azzal rágalmaz, hogy a „motivációm” nem transzparens, s ezzel arra utalnak, hogy a vesztesek egyikének, vélhetően a Sláger Rádiónak volnék titkos támogatója. Ezzel szemben a két vezérigazgató jól tudja, hogy nem jelentéktelen részben nekem köszönhetik, hogy egyáltalán pályázhattak.

Teljes ellentétben például a pályázatuk tekintélyes pártolójaként általuk idézett Szalai Annamária testületi taggal, én hosszú küzdelmet folytattam azért, hogy az Országgyűlés által megszavazott törvény ellenében a Sláger Rádió ne jusson pályázat nélkül, mélyen a piaci érték alatt újabb műsorszolgáltatási jogosultsághoz. Erről számos egyéb forrás mellett az ORTT jegyzőkönyvei is tanúskodnak. Engem csakis a fair eljárás érdekelt.

A nyílt levél azt ígéri a nagyköveteknek, hogy „ellentmondásos szerepemet” bizonyító kompromittáló tényeket közöl. Ezek a „tények” hamisak.

Azt állítják, úgy szavaztam üzleti tervük megalapozatlanságáról, hogy figyelmen kívül hagytam az általam megrendelt és a Corvinus Egyetem szakértői által jegyzett szakvéleményt, amely támogatja az FM1 reális üzleti tervét. Akkor tehát álljon itt a pályázatot állítólag támogató tanulmányból pár részlet:

„Az FM1 Konzorcium… olyan nagyságrendű üzemi szintű veszteséget halmoz fel a működése első három évében, ami lényegében kizárja, hogy a társaság a műsorszolgáltatói díjakat egy bizonyos idő elteltével fizetni tudja... Súlyos aggályunk, hogy az FM1 Konzorcium üzleti tervében szereplő ráfordítások között a marketingés reklámköltségek, a hallgatói közvélemény­kutatás és piackutatás költségei, valamint az általános és igazgatási költségek (ez utóbbihoz az egyéb költségeket és ráfordításokat is hozzáadva) sokkal kisebbek, mint a Sláger­, a Danubius­ és a Juventus­pályázat megfelelő mutatói… Kirívóan alacsony, egy nagyságrenddel kisebb az FM1 Konzorcium által tervezett marketing­ és reklámköltség a több mint tíz éve piacon lévő műsorszolgáltatók által tervezetthez képest… Rámutatunk még arra a furcsa eltérésre, ami a tervezett általános és adminisztrációs költségek nagyságában van a jelenleg piacon lévő műsorszolgáltatók, illetve … az FM1 Konzorcium pályázó között: az inkumbens (már piacon lévő – m.l.) rádiók tervezett költségeinek csupán a harmadával­negyedével számol… Feltűnően alacsony a piacon lévő két országos rádióhoz képest az FM1 Konzorcium által tervezett műsorkészítési és ­beszerzési költség… Nyilvánvaló, hogy 50 százalékos műsor­szolgáltatási díj mellett nagyjából legalább 30­40 százalékos üzemi veszteség keletkezne, amit a műsorszolgáltatók tartósan nem vállalhatnak, így nem maradhatnának a piacon.”

A tanulmány szerzői az érthetetlen ígéretek magyarázatát az adathiányos pályázatban nem találták, ezért javasolták, hogy az ORTT szólítsa fel a pályázót hiánypótlásra. (A szakvélemény nyilvános.)

Az FM1 pályázatáról egy további elemzés is készült. Ezt a másikat az ORTT évtizedes pályáztatási tapasztalatokkal rendelkező szakértői írták. Ez a döntést megalapozó elemzés az FM1 pályázatát üzletileg egyértelműen megalapozatlannak és – hiánypótlási felhívás nélkül – kizárandónak minősítette.

Előterjesztést tettem arra, hogy az ORTT szólítsa fel hiánypótlásra az FM1 Konzorciumot. A testület az indítványomat nagy többséggel leszavazta. Ezekután a legjobb meggyőződéssel képviseltem azt az álláspontot, hogy az FM1 Konzorcium üzleti terve megalapozatlan, ezért a pályázatból kizárandó.

A másik vádpontban a két becsületes vezérigazgató azt állítja, hogy pályázatukról úgy nyilatkoztam, hogy az alakilag érvényes, miközben ezzel ellentétesen szavaztam, s ezzel a „minimálisan elvárható” kötelességemet sem teljesítettem. Ha olvasták is az általuk idézgetett jegyzőkönyvet, jól tudják, hogy ez nem igaz.

Szalai Annamária azon előterjesztéséről van szó, amely egy döntéssel állapította meg az Advenio Zrt. és az FM1 Zrt. pályázatának alaki érvényességét. Előkészítetlensége és rossz megfogalmazása miatt az előterjesztés ügyében a döntést elhamarkodottnak tartottam, ezért napolási javaslatot tettem. Leszavaztak. Elmondtam, már emiatt sem támogathatom ezt az előterjesztést.

Ketten, Tímár János és én ellene szavaztunk, mindketten kifejtettük, hogy a roszszul megfogalmazott előterjesztés miatt nem szavazhattunk másként, de az FM1 pályázatát alakilag érvényesnek tartjuk. Azóta is minden lehetséges helyen elmondtam az álláspontomat: az Advenio pályázata alakilag érvénytelen és üzleti terve megalapozatlan, az FM1­é alakilag érvényes, de üzleti terve ugyancsak megalapozatlan. Az eredmény persze hasonló: egyiket sem lett volna szabad befogadni.

A két vezérigazgató vétkemnek tekinti, hogy az általuk kiötlött sales house modell sem győzött meg. Valóban. Ha ugyanis a reklámbevételeket önálló jogi személyként működő kereskedőházba viszik, az ott jelentkező profit jogszerűen semmiképp nem kerülhet vissza a médiavállalkozásba. Az üzleti tervet még megalapozatlanabbá teszi az, hogy az elérhető bevételnek csak egy részéből gazdálkodik az a cég, amelyiké a rádió, hiszen a csökkentett összeg hatvan­hetven százalékát fizetik be nettó árbevételük alapján műsor­szolgáltatási díjként, és az áfa kivételével minden költség, valamint a tervezett nyereség is a fennmaradó harminc­negyven százaléknyi bevételből jön össze. Hol az a szavahihető szakértő, aki ezt lehetségesnek tartja piaci modellben?

A két erényes vezérigazgató tőlem félti Magyarország jó hírét. Pedig nem tőlem kellene félteni. Azok közé tartoztam – a két legfőbb közjogi méltósággal együtt – akik kísérletet tettek arra, hogy megóvják Magyarország jó hírét az azt veszélyeztető döntéstől. A lemondásommal ugyanezt szolgáltam.

A magyar állam presztízsét, ha már ide jutottunk, azzal lehet most óvni, ha az illetékes állami szervek a jogállamiság összes követelményét szem előtt tartva járnak el a most folyó eljárásokban.

A szerző az ORTT lemondott elnöke

Marabu rajza