A Népszabadság november 27­i számában megjelent Borreklámra van pénz, fizetésre nincs című cikkhez szeretnék hozzászólni.

Az új évezred első évtizedének közepe táján a kormány úgy döntött, hogy csökkentendő a magyar borászat terheit nullakulcsossá teszi a bor jövedéki adóját. Ez a helyes döntés később úgy módosult, hogy a literenként 8 forintos jövedéki adót ugyan eltörölték, de helyette a nemzeti bormarketing finanszírozásához az adóval azonos összegű forgalomba hozatali járulékot kell fizetni minden belföldön forgalmazott bor után.

2007. év elején, amikor a rendszer kialakításának a vitái folytak, javaslatainkat ismertettük Gráf József miniszter úrral is. Ő akkor azt kérte, hogy adjunk egy évet az akkor már kialakított rendszerben való működésre, és utána a tapasztalatok ismeretében térjünk vissza az általunk javasoltakra. A kért egy, sőt már két év is eltelt, és az eredeti állapottól csak a forgalomba hozatali járulék mértékében történt elmozdulás. A rendszer hibái most a Bormarketing Közhasznú Kft. akut működési zavarai ban markánsan felszínre törtek. Úgy gondoljuk tehát, hogy a rendszer felülvizsgálatának, javaslataink ismételt megfontolásának itt az ideje. Itt az ideje annak, hogy végre a talpára állítsuk és beillesztve a hegyközségi rendszerbe a befizetők döntési körébe utaljuk a bor forgalomba hozatali járulék beszedésének, és részben a felhasználásának teendőit, és ne egy külső szervezet döntsön annak felhasználásáról.

A jelenlegi szervezet és szerkezet még azzal sem tudott érdemben foglalkozni, hogy a jogszabály által a minőség­ és eredetvédelmi rendszer kidolgozására fordítható rész felhasználására javaslatokat dolgozzon ki, pályázatot írjon ki, holott azt a munkát gőzerővel folytatni kellene már, hogy az előírt határidőre létrejöjjön az EU­ és más magyar szabályoknak megfelelő bor eredetvédelmi rendszere.

Végezetül még egy, ha nem is szorosan a témához tartozó, de a szőlő­bor ágazatot közvetlenül érintő ügy. Hosszú ideje folyik a nyűglődés egy, a szőlő­bor termékpálya valamennyi résztvevőjét összefogó ágazati csúcsszerv, egyes körök által most Bortestületként aposztrofált szervezet létrehozása körül. Nem tudjuk, hogy az egyre zsugorodó magyar szőlészetnek és borászatnak most egy újabb, nyilván fenntartási terheket is jelentő szervezetre van­e szüksége.

Véleményünk szerint a tervezett csúcsszerv feladatainak elvégzésére alkalmas lehet a hegyközségi szervezet, melynek tagja minden szőlő­ és bortermelő, és előzőkben előterjesztett javaslataink szerint a bort forgalomba hozók is tagjai lennének. Megvannak a helyi, térségi (régiós) és országos szervezetei. Nem túl nagy szervezeti átalakítással (a borkereskedők és ­fogyasztók szervezeteinek bevonásával) alkalmassá tehető az ágazati csúcsszerv feladatainak ellátására, arra, hogy a mindenkori kormánynak az ágazat ügyeiben partnere legyen. Ehhez viszont át kell alakítani a jelenlegi képviseleti arányokat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsában az egyes szereplőknek, borvidékeknek az ágazatban képviselt súlyának megfelelően.

Kovács lászló, a Duna Borrégió titkára