Az 1999-ben létrehozott Nemzeti Kegyeleti Bizottság a forradalom és szabadságharc 50. évfordulója után a sajtóból értesült, hogy Szálasi Ferencnek álnévvel jelzett sírja van a 298-as parcellában. A gyors vizsgálat megállapította, hogy a sajtóhír nem felel meg a valóságnak. A név nem álnév, hanem valóságos személyt jelez, akit köztörvényes bűncselekmény miatt ítéltek halálra. Ez arra késztette a Kegyeleti Bizottságot, hogy a Szabadságharcosokért Közalapítvánnyal közösen tényfeltáró bizottságot hozzon létre. Az együttműködést jelentősen segítette, hogy mindkét testület vezetői tisztségét személyemben töltöm be. A vizsgálódásra felkért öt neves történész hat évtizedre visszatekintő munkája az ismert nehézségekbe ütközött. A hiányos iratanyagok, a manipulált eljárások és perek, a törvénysértő ítéletek nagy száma miatt a helyzet tisztázása hozzávetőleges eredményt hozott. Egyértelművé vált azonban, hogy a kivégzettek neveit tartalmazó táblákon számos olyan név is szerepel, akik nem a hazáért és szabadságért vesztették életüket és nem méltók az utókor tiszteletére. Ennek alapján a bizottság és a kuratórium együttes döntésével a neveket tartalmazó táblákat eltávolítottuk.

Azt a történészi javaslatot, hogy a névsoros táblákat a törvénysértéseket kifejező általános utalással pótoljuk, a politikai megtorlást elszenvedők szervezetei nem fogadták el. Ezért további vizsgálatot végeztettünk a Kegyeleti Bizottság szakértői és más kutatók útján, és az új táblák a szakértők tanúsága szerint olyan névsorokkal kerültek kihelyezésre, amelyek érdemtelen neveket nem tartalmaznak.

A kifogásolt 298-as parcellában és a táblákon is szereplő nevek sírjait nemzetiszínű szalag és koronás címer díszíti. Erre méltatlan személyek sírjain e díszítő jelzések nem szerepelnek.

Az 1989-es exhumálások után személyek és alkalmi csoportosulások – a méltó elégtétel szándékával – megkezdték a temetői emlékhelyek kialakítását.

Mindezt a tragédiákkal és nemzetpusztítással terhes diktatúra után, ahol válogatás nélkül földelték el a hősi áldozatokat köztörvényes vagy háborús bűnösökkel együtt. Előzetes kutatások hiányában vagy félrevezető nyilvántartási adatokra támaszkodva szerepelhettek méltatlan nevek az eredeti emléktáblákon vagy sírokon. A 298-as parcella ugyanis magánkezdeményezéseken túl kizárólag magánadományokból és önkormányzati támogatásokból létesült.

Időnként és ismétlődő módon szenvedélyes tiltakozások látnak napvilágot korábbi emlékművek, „munkásmozgalmi” parcellák és sírok miatt. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság egyértelmű állásfoglalása, hogy semmilyen irányú önkényes sírromboláshoz nem járul hozzá, létesüljön a sír bármilyen korszakban. Minden személyt – bármilyen életet élt is – halottként megilleti a nyugalom. Azok, akik ezzel ellentétes álláspontot sugallnak, a kölcsönös sírrombolási szándékokat erősíthetik, ami közállapotaink szennyezésének lenne minősíthető.

A bizottság álláspontja egyértelmű, törvényi felhatalmazáson alapul, ezért e tárgykörben e vitát lezártnak tekintem.

Dr. Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke

Csapody Tamás cikke az NEKB munkáját, annak elnökét és tagjait, valamint a konferencia fővédnökségét ellátó köztársasági elnököt durva hangnemben minősíti, és a cikkíró e véleménye igazolására és alátámasztására egy sor egyértelműen téves, torzított, valótlan adatot tényként ismertet írásában. A közszereplőkről mindenkinek joga van véleményt formálni, és amennyiben az téves, indokolatlan vagy alaptalan, a véleményalkotót minősíti. Nincs joga azonban senkinek, kivált nem sajtóban és médiában, a közösség tájékoztatására szolgáló írásban tényeket elferdíteni, valótlan tényeket valóságként beállítva közölni, és ezáltal látszatra megalapozott, valójában minden alapot nélkülöző következtetéseket terjeszteni.

A cikk sorrendjében kívánok rámutatni az abban foglalt valótlan állításokra:

A „Memento” címet viselő márványtáblát nem a NEKB állíttatta, szövegét sem ő határozta meg. Bár köztudomású, de külön megjegyzem, hogy dr. Boross Péter volt miniszterelnök ugyan elnöke mind a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnak, mind a Szabadságharcosokért Közalapítványnak, ebből azonban nem következik, hogy a két intézmény munkája és döntései átfednék egymást: mindkettő független tagokból áll, akik határozataikat többségi határozattal hozzák, és az elnöknek csak tárgyalásvezetési és ügyviteli jogköre van. A cikkben kifogásolt „Memento” tábla szövege és felállítása egyértelműen a Szabadságharcosokért Alapítvány által és annak döntésével meghatározva került felállításra. (A NEKB eredetileg nem helyeselte szöveges tábla állítását.)

A 298-as parcella nem díszparcella, benne nincsenek díszsírhelyek, mivel díszsírhelyet bizonyos érdemek elismeréséért adományoznak, ebben a parcellában egyáltalán nincsenek adományozott sírhelyek.

Abban a múlt rendszer által kivégeztetett elítéltek válogatás és sírjuk megjelölése nélkül kerültek elföldelésre. A rendszerváltás után az első kormány belügyi szervei jelölték meg táblával azok nyugvóhelyét, akikét azonosítani tudták. A megjelölés azt a tényt rögzítette, hogy az oda eltemetett fair eljárás nélkül, a diktatúra bírósága által került kivégzésre – sokan közülük ártatlanul, sokan „megérdemelten”.

Az NEKB arra hivatott, hogy azok sírhelyét, akik haláluk után a közösség, a nemzet kegyeletére és tiszteletére tarthatnak számot, megjelölje és fennmaradásáról gondoskodjék azzal, hogy nyugvóhelyüket egy képzeletbeli „Nemzeti Sírkert” részévé nyilvánítja. Ez soha sem történik teljes temetőkertek vonatkozásában, hanem mindig csak egyes sírhelyeket érint.

Negatív ítéletet sírban nyugvó személyekről az NEKB nem hoz, ez nem is feladata.

A nem létező díszparcellában nincsenek díszsírhelyek. Egyes síremlékeket díszít ugyan nemzeti címer vagy nemzetiszínű szalag, de egyrészt nem azokét, akiket a cikkíró elmarasztalni kíván, másrészt sem a sírok megjelölése, sem a síremlékek állítása vagy címerrel díszítése nem az NEKB által történt.

Mikor a 298-as parcella kialakítását először kifogásolták, dr. Boross Péter mint a Szabadságharcos Alapítvány elnöke valóban megbízott egy történészbizottságot, annak tisztázásával, hogy kik vannak az adott parcellában elhantolva. A NEKB nem adta ezt a megbízást, a bizottság nem neki jelentett, és a jelentés alapján az NEKB csupán a kegyeletsértő állapot megszüntetéséről intézkedett oly módon, hogy a táblákat levetette. A lista ugyan nem került kiadásra, de nem is titkos, bármely érdeklődő állampolgár beletekinthet. Titkosítva nincs a cikk állításával ellentétben.

Ezek alapján hangsúlyozhatjuk, hogy a cikk állításával ellentétben – amint erről az NEKB a cikkírót már tájékoztatta – „bori keretlegényeknek” díszsírhelye nincs, a 298-as parcella sírjaival a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. rendelkezik.

Az NEKB részéről sem, de egyes tagjai részéről sem hangzott el soha olyan állásfoglalás, mintha a 298-as parcellában nyugvó összes halottat azonos kegyelet és tisztelet illetné meg, „ilyen egyértelmű állásfoglalás állítása” valótlanság.

Dr. Zlinszky János NKEB-elnökhelyettes

A 298-as parcella botrányáról először a Népszabadság 2007. november 8-án és december 12-én megjelent számai adtak hírt.

E cikkek nem tettek említést Szálasi Ferenc sírjáról. Dr. Boross Péter e cikkek nyomán, 2007 decemberében (tehát a forradalom 51. és nem az 50. évfordulója után) hívta össze a tényfeltáró bizottságot. Szálasi feltételezett sírjának ehhez nem volt semmi köze.

A 298-as parcella sírjaival formálisan valóban a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. rendelkezik, de a parcellával kapcsolatos döntéseket az NEKB és a mellérendelt szervezetek, pl. a Szabadságharcosokért Közalapítvány (SZK) hozzák. A táblacserékről is az SZK döntött és az SZK végeztette el a munkát. Ellentétben dr. Zlinszky János állításával, Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének elnöke nem kapott betekintést a történészbizottság jelentésébe. A jelentést titkosítottnak kell tekinteni, amíg közzé nem teszik.

A márványtáblákon már valóban nem szerepelnek a háborús bűncselekmény elkövetéséért kivégzettek nevei. A táblacsere örvén azonban egy vadonatúj, a dr. Boross Péter vezette SZK által állított, a háborús bűnösöket is mártírként beállító „Memento” feliratú márványtáblát állítottak föl – szintén közpénzen. A Demokratikus Hálózat és a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete december 2-án sajtótájékoztatót tartott a 298-as parcella botrányainak megszüntetése tárgyában, s másnap a Népszabadságban megjelent Kegyelet és emlékezet c. írásom. Mindezek hatására 52 háborús bűnös sírjának márványtáblájáról durván eltávolították a fémből készült nemzeti címert. A többi háborús bűnös sírján, így a dr. Boross Péter által említett síron is minden változatlan!

Tény: a 298-as parcella „magánkezdeményezéseken túl kizárólag magánadományokból és önkormányzati támogatásokból létesült”. A kezdeményezők és adományozók hungaristák voltak. Amikor a parcella bejáratánál a hungaristák „Nemzethi pantheon” feliratú székelykaput állíthattak fel, a belügyminisztert dr. Boross Péternek hívták.

Mindig egyértelműen kiálltam a minden halottat, így a háborús bűnösöket is megillető kegyeleti jogok tiszteletben tartása mellett. A háborús bűnösök sírját békén kell hagyni, de jelenlegi sírjukról a nemzeti jelképeket el kell távolítani és az odalátogatókat többnyelvű táblán kell tájékoztatni elkövetett bűncselekményeikről.

Csapody Tamás