Még akkor sem, ha történetesen Gyurcsány Ferenc föltűnő módon nem a számára kijelölt pulpituson foglal helyet, hogy csak a névjegytáblája jelezze: eredetileg még e mostaninál is nagyobb egységet akartak fölmutatni a párt miniszterelnök-jelöltje, Mesterházy Attila mögött. Akkor sem történik semmi, amikor Szili Katalin idő előtt távozik, mert valahogy olyan érzet támad utána, hogy számon kérheti ugyan a megújulást a párt országos listáján, de az elmúlt hónapok kiszólásai után egyre kevesebben gondolják, hogy ő lenne a megújulás embere.

Az már egy vállrándítással elintézhető, amikor Havas Szófia tiltakozik a pártlista ellen azzal, hogy a szakpolitikusokat - vagyis őt - nem rangsorolták befutó helyre. Ha földereng valaki előtt Bajnai Gordon arca egy korábbi kongresszusról, amint kétségbeesve próbálja mormolni a Havas Szófia vezényelte Internacionálét, illetve ha fölötlik, hogy a képviselőnő szerint '56 ellenforradalom volt, akkor hajlamos annyival elintézni a dolgot, hogy azért mégiscsak van megújulási szándék az MSZP-ben, ha Havas nem ül jövőre a Parlamentben.

Az történt, amire mindenki számított: az MSZP szentesítette azt, a korábban kijegecesedett megoldást, amelyet Mesterházy Attila szimbolizál. Legyen fiatal, támogassák az "öregek", tudja elviselni a kinéző vereség tudatát, és gyűjtsön tapasztalatokat egy majdani, több eséllyel kecsegtető megmérettetésre. Hogy az elvárásoknak mennyire felel meg, még nem tudni.

Politikai pályafutásának eddig egyetlen igazán karakteres megszólalása volt, még az SZDSZ-szel való szakításon innen, de a népszavazáson túl, az, hogy kisebbségből is lehet kormányozni. Tényleg lehetett, de az eredmény ismert. Most ő a jelölt, rá vár a beteljesítése annak az MSZP-ben óhajtott elvárásnak, hogy legalább egyharmadnyi képviselőt adjanak. Ez sem lesz könnyebb, mint kisebbségből kormányozni. De titkon abban bíznak, hogy az MSZP mellett talán nemcsak a Jobbik akadályozhatja meg a Fidesz kétharmadát, hanem az MDF is besegíthet ebbe.

Az MDF választmánya nagy többséggel választotta miniszterelnök-jelöltté azt a Bokros Lajost, akit 1995-ben az akkori fórumosok még melegebb égtájakra küldtek, de hát a világ már csak ilyen változó, amit Bokrosról nemigen lehet elmondani. Folyamatosan ugyanazt hajtogatja konok szívóssággal. Az MDF egyetlen emberre és egy jól kiszámítható nézetrendszerre alapoz, de épp ez az ember az akadálya annak, hogy megvalósuljon a párt régi tanácsadója, most politikusjelöltje, Somogyi Zoltán korábbi óhaja a Fidesszel kötött koalícióról. Bokros nézetei kibékíthetetlenek a Fideszéivel.

Bokros nem könnyíti az MSZP helyzetét sem. Hiszen kívánatos számukra, hogy a fórum parlamenti tényező legyen, de már nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy az MDF tőlük vigyen el szavazatokat. Márpedig a Bokros által képviselt attitűd tálcán kínálja magát a MSZP hajdani értelmiségi bázisának. S miközben Bokros a reformok embere, az MSZP épp a reformer Gyurcsány karakterével küzd - szabadulna is tőle, meg nem is. Ehhez képest igen nehéz lesz definiálnia a baloldalt, hiszen 2002 után csinálták már ezt és az ellenkezőjét is. Ez az igazi kihívás Mesterházyék számára, amihez nem lesz elég a reformok helyett nemzeti modernizációt hirdetni.