Utóbbi együtt jár a köpködéssel, ami rendben is van, máshol sincs másként. Csak éppen két választás közt általában tartanak egy kis szünetet. Csehországban a választás előtt 16 napot fordíthatnak kampányra, Szlovákiában 21-et, Szlovéniában 30-at, nem többet. Nálunk a törvény hetvenkét napot ad a pártoknak arra, hogy csak egymással törődjenek. Vagyis ha tényleg április közepe felé lesz az első forduló, akkor csak január végén kezdődhetne a polgárok lázas győzködése. De ahogy a kampánypénzek törvényszabta határain jókat göcögve áthengergőznek, ez a határidő sem zavarja őket. Lankadatlanul kampányolnak, s most, hogy már belátható közelben van a választás, végképp nem lehet bírni velük. Különösen a Fidesz viselkedik úgy, mint a lovak szoktak, amikor megérzik az istálló szagát: képtelenség visszatartani.

Már egy hónapja bejelentette Szijjártó Péter a Fidesz, és tőle teljesen függetlenül Ágh Péter a Fidelitas nevében, hogy a szocialisták minden idők legmocskosabb kampányára készülnek. Ezzel aztán úgy felpiszkálta magát a Fidesz, hogy rögtön teleszórta az országot olyan plakátokkal, amelyeken rabszíjon vezetik Hunvald Györgyöt, Zuschlag Jánost, és ott van persze Gyurcsány és Bajnai is – mintegy érzékeltetve, hogy előbb-utóbb… Ez volna tehát a tiszta kampány, de a szocialisták is beindultak a távhőáfa-csökkentéssel dicsekvő óriásposzterekkel. Ez lenne a mocskos-titkosszolgálatos? Majd elválik, ki mire jut.

Megnyugtató mozzanat, hogy legalább a liberális Pistike nem jelenik meg, bár nem biztos, hogy csak azért, mert fölnőve átlátta a helyzetet, és lelépett. Itt van viszont a Jobbik hol fehér lovon a Gellért Szálló előtt, hol pedig – naponta két-három helyszínen –szerte az országban. Lubickolnak abban, hogy vannak, hogy kampányolhatnak.

De nem csak rájuk gondolva mondom, hogy kevés ellenszenvesebb szót ismerek a kampánynál. Izzadás és egyenruha. Gondolkodástilalom és skandálási kötelezettség uralja. Néha, kis időre, talán jó ez. Életformának elviselhetetlen.

Mondhatnánk kötelességszerű fordulattal, hogy az ország fontos problémáival kellene inkább foglalkozni, ha nem lenne immár az ország egyik fontos problémája, hogy megállás nélkül kampányolnak a fülébe. Hogy a köz ügyeiért felelős emberek csak egymásra vonatkozó üzeneteket küldenek. Véletlenül sincs olyan fórumuk, amelyen megosztanák az emberekkel – vagy legalább a tagsággal –, hogy mit gondolnak a politikusok csapaton belül egymásról, rólunk és mindenki másról. Csak az ellenfél számít. Az állandó izzás. Miközben e politikai felmelegedésben nincs semmi globális, annál több a lokális.

A kampány a kampányolónak jó. Ilyenkor szabályszerű az ellenfél szellemi és erkölcsi likvidálására való törekvés. Próbálja azt valaki számon kérni a kampányolón, hogy az ellenfél vajon tényleg hazaáruló-e, nemzetre rontó-e! Hogy nem is vezetett mocskos kampányt. Nem szokás visszakérdezni a kampánygyalázkodást, hacsak nem elviselhetetlen. Részegítően felelőtlen állapot. Persze mi leszünk tőle másnaposak.