Sok mindent elárul a honi közállapotokról a legfrissebb politikusi „népszerűségi” lista (Sólyom és Orbán elhúzott, november 23.). Ezt a listát csak valamilyen bizonytalan eredetű hagyomány miatt nevezik ma is „népszerűségi” listának, lassacskán túlzás nélkül állítható, hogy az ország talán legjobban utált 22 nevét tartalmazza a névsor. Az első helyen a köztársasági elnök áll 47 százalékkal. Ez nagyjából annyit tesz, hogy majdnem hibahatáron belül van a különbség az elnököt nem kedvelők és a vele szimpatizálók között, de azért az utóbbiak vannak kisebbségben. Egy százalékponttal nála is kevésbé elfogadott a történelmi győzelemre készülő ellenzéki vezér, az ország potenciális vezetője. Valaha ezzel a pontszámmal a lista végén kulloghatott volna – most dobogós. Kövér doktor most is hozza az évek óta megszokott 30 százalékot, de ezzel a mérsékelt közutálatnak megfelelő pontszámmal gyakorlatilag megelőzte a mezőny kétharmadát.

A jelenleg regnáló miniszterelnököt egyetlen ponttal előzi meg a szocialisták legesélyesebb miniszterelnök-jelöltje. Nem mintha ennek a posztnak bármilyen komolyan vehető belpolitikai jelentősége volna, tulajdonképpen megmosolyogtató az a serénykedés, ahogy az országért minden áldozatra képes szocialisták a legoptimálisabb embert szeretnék kiválasztani erre a semmiféle jelentőséggel nem bíró posztra. Illetve ha valami, akkor ez azért fix bejutó hely lehet, ha sikerül überelni az egyre komolyabb kihívást jelentő 5 százalékot. A miniszterelnök 27 százaléka – amivel legfontosabb munkatársait így is előzi – azt sejteti, hogy a „sikeres válságmenedzselő kormány” vagy csupán a kormányzati kommunikáció üres lufija, vagy ezeket a sikereket nem igazán sikerül az ország állandó „válságmenedzselésbe” lassan belefásuló lakosságával elhitetni. A szégyentábla sereghajtóinak élén a székesfőváros főpolgármestere áll, még húsz százalék felett, de hátralévő hivatali idejében még bőven lehet ő is „tinédzser”.

A húszon aluliak társaságát a volt miniszterelnök vezeti; ha a szocialisták úgy gondolják, hogy nem csúsztak még elég mélyre, akkor a 19 százalékos exkormányfő mostanában rebesgetett visszatérése még soha nem látott távlatokat – mélységeket –nyithat meg számukra. A sort a szabad demokraták elnöke s a vele harcban álló frakcióvezetője zárja. Ők nem csupán a listán utolsók, valószínűleg tisztségükben is: az utolsó pártelnök előzi az utolsó frakcióvezetőt. Néhány hónappal a választások előtt mindenesetre úgy tűnik, áprilisban komoly kihívást jelenthet majd az érvényességi küszöb is. Ennyi népszerűtlen politikusnak embert próbáló feladat lehet túlszárnyalni az 50 százalékos részvételi arányt.

Sebes Andor Budapest