Nálunk más a helyzet. Mi, mármint a magyar sajtó, aztán ugathatunk. Magyarországon törvény hatalmazza fel a hatóságokat, hogy ne figyeljenek az őrkutyák hangjára. "Sajtóértesülések alapján nem nyomozunk" - emlékeztetett az ügyészség a minap is, amikor arról kérdeztük őket: korábban nem olvasták azokat a cikkeket, amelyeket Karsai Péter országgyűlési képviselő a legfőbb ügyésznek elküldött? Karsai a méregdrága 4-es metró és a Margit híd felújításának megduplázódott költségei miatt kért vizsgálatot. Szavai szerint semmivel sem tudott többet, mint amit az újságokban olvasott. És láss csodát: az ügyészség Karsai sajtószemléje alapján már indokoltnak tartotta a nyomozás elrendelését.

Egyszer egy ügyészségi vezető a sajtó semmibevételének okait firtató kérdésre hosszas elmélkedésbe kezdett arról, hogy mindenekelőtt tisztázni kellene, mi is a sajtó. Mely médiumokra kell odafigyelni és melyekre nem? És persze, hogy mi történjék akkor, ha a nyomozás azt állapítja meg, hogy a lap butaságokat írt. Módosítani kellene az eljárási törvényt is, mivel az úgy rendelkezik, hogy "a nyomozás az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak hivatali hatáskörében, valamint a nyomozó hatóság bármelyik tagjának hivatali minőségében tudomására jutott adatok alapján vagy feljelentésre indul meg". Ez így igaz.

Feltehetjük azonban a kérdést, mi a csudáért fizetnek elő a hatóságok újságokra, ha nem érdekli őket az, amit írnak? És vajon hivatali időben, a hivatalukba érkező újságokat hivatalos minőségükben olvassák a hatóságok tagjai, vagy az ebédszünetben, szigorúan magánemberként? Annak mégiscsak fel kellene tűnnie, ha a sajtó olyan forrás alapján ír bicskanyitogató tényeket valamely nagyberuházásról, mint az Európai Unió vagy az Állami Számvevőszék. Legalább ezen szervezetek honlapjára vethetnének egy pillantást. Persze, nem is várható el egy alig több mint másfél ezer fős szervezettől, de még a 45 ezer tagú rendőrségtől sem, hogy figyeljen a médiára. Feltéve ha nem a hatóság egyre romló jó hírét kell védeni a szenzációhajhász sajtómunkásoktól.

Vannak persze ellenpéldák is. Esetek, amikor mégiscsak elég volt sajtóhír is egy-egy vizsgálathoz. Biztos van a törvényben olyan paragrafus is, amelynek alapján az az eljárás törvényes volt. Én mégis aggódom. Nem a politikai megfontolások gyanúját felvető kivételek, sokkal inkább a mindennapi gyakorlat miatt. Valóban megteheti ma Magyarországon egy hatóság, hogy a füle botját se mozdítsa gyanús közbeszerzésekről, elherdált milliárdokról szóló hírek hallatán? Úgy tűnik, igen. És e téren ne várjunk gyors törvénymódosítást. A hatalom gyakorlóinak és ellenzéküknek sem rossz az ismerős állapot, amikor a kutya ugat, a karaván pedig az istennek se hallja.