Varga a lengyelek magyarságképének jellemzése közben elárul egy titkot, amit máig nem tudott megfejteni: "Az az igazság, hogy a magyar történelem, a mai politikai és társadalmi élet a tipikus lengyel olvasó számára terra incognita. Budapest, Balaton, Hajdúszoboszló - hogy ez utóbbi miért kiemelten népszerű a lengyelek szemében, nem tudok rájönni -, csárdás és cigányzene: ez Magyarország a lengyelek többségének a szemében."

Hajdúszoboszló tehát nem terra incognita, viszont - Budapest és Balaton mellett - kakukktojás. Hogy alakulhatott ki a magyar fürdőváros lengyel mítosza? Hogy került a hajdúcsizma a lengyel asztalra?

Hajdúszoboszlóról tudnivaló, hogy egy ősi magyar település, az 1212-ben született Váradi regestrumban már említett Kaba közvetlen szomszédságában fekszik. Ami önmagában nem lenne érdekes, ám történt egyszer, még a legszebb kádári években, a hetvenesekben, hogy a lengyel kommunista vezetés nem tudta visszafizetni a magyar kommunista vezetéstől felvett kölcsönöket, de még működött a nem kommunista korszakból örökölt ősi barátságtudat, hogy valamiképp mégis törleszteni kellene. Eme lelkiismeret-furdalás jegyében Lengyelország vállalta, hogy adóssága egy részét egy cukorgyár felépítésével dolgozza le az erre a célra kijelölt Kabán. Kabáról pedig tudnivaló, hogy azon (Hajdú)Szoboszlónak nevezett ősi magyar település közvetlen szomszédságában fekszik, amely már 1075-ben vásártartási joggal rendelkezett, s vámoltatásból eredő jövedelmeinek felét I. Géza királyunk az akkor alapított garamszentbenedeki apátságnak adományozta.

A derék lengyel munkások a jól végzett munka utáni megérdemelt pihenőjük egy részét, a keresztény múlt ősi emlékeiről mit sem tudva, a termálvizéről is ismert fürdővárosban töltötték, az őket meglátogató családtagjaikkal leginkább itt találkoztak, s munkájuk végeztével később is gyakran tértek ide vissza. Az idők folyamán kálvinistává lett Hajdúszoboszlónak így támadt a katolikus hit mellett mindig is kitartó Lengyelországban széles ismertsége, s máig nem múló hírneve.

Rácz Árpád,

a Rubicon főszerkesztője