Egy forintért, egy évre vállalt miniszterelnökségének túl van a felén, a választáson nem indul, várja vissza természetes közege, az üzlet világa. Alighanem azért ragaszkodott három hónapon belül a második amerikai úthoz, mert nem csupán a gazdaságban, a külpolitikában is le akarta rakni azokat a síneket, amelyeket követve utódja majd elkerülheti a katasztrófát.

Ezt annyira fontosnak tartotta, hogy vállalta az előre látható bírálatokat, amiért ezúttal "csak" Joe Biden alelnökkel találkozott. A Dow Jones hírügynökségnek azt nyilatkozta, "Magyarország barátságos és az is lesz" a külföldi befektetők számára. (Kevéssel ez után kezdett a "fiktív költségvetésről" és a felelősségre vonásról szóló tirádájába Orbán Viktor.) Bajnai felidézte, hogy egy főre számítva a térségben Magyarországra érkezett a legtöbb külföldi tőke, több mint félmillió magyarnak adva munkát. Segítséget kért a romák felzárkóztatásához, illetve az ellenük irányuló sorozatgyilkosság nyomozásához. Szenátusi támogatást kért és kapott a szlovákiai nyelvtörvény túlkapásainak megakadályozásához.

Amerikának szánt legfontosabb mondanivalója az újabb kétszáz magyar honvéd Afganisztánba vezénylése. Ezzel Magyarország elmegy katonai és gazdasági képességeinek határáig, de ismét bizonyítja, hogy komolyan veszi önmagát és szövetségi kötelezettségeit. Bajnai szerint már előzőleg megkezdték a pártokkal való egyeztetést. Ehhez képest Martonyi János, az egykori Orbán-kormány szintén Washingtonban lévő külügyminisztere, az MTI-nek azt mondta, "nem kíván érdemi nyilatkozatot tenni", lapunk tudósítója azt idézi tőle, hogy "nem idegenkedünk szövetségesi kötelezettségünktől", illetve még egy változat szerint: "magánemberként" egyetért a döntéssel. Ez a tétova reagálás aligha segítette az atlantistának tartott Martonyi fő amerikai misszióját, Orbán szalonképessé tételét. Ha egy nappal korábban netán igaz lett volna, amit mondott - "Magyarország hírneve lényegesen jobb az Egyesült Államokban, mint otthonról tűnik, különösen, ami az ellenzéket illeti" - péntek estére már semmiképp sem volt az. A Fidesz elnöke sem segített neki: szentpétervári és pekingi zarándoklatai nem erősítették Martonyi azon kijelentését, miszerint az ellenzék győzelme esetén "a magyar külpolitika tengelyében az emberi jogok lesznek". (Orbán ezekről egy szót sem szólt a Putyinnal és a kínai alelnökkel folytatott beszélgetések után.) Tapasztalt, a világot jól ismerő külpolitikustól meghökkentő azt hallani, hogy nem lát óriási különbséget a két nagy amerikai párt között a Magyarország számára fontos kérdésekben. (Egyetlen ellenpélda a sok közül: az Oroszország-politika.) Az is minimum furcsa, amit Martonyi arra mondott, hogy a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója azt tanácsolta, Magyarország ne térjen le a mostani kormány gazdaságpolitikai útjáról: a költségvetés "nem fog működni, irreális, rossz". A sajátja helyett mintha a Fidesz sajtóosztályától kapott egyenvéleményt olvasta volna fel.

Két magyar politikus járt egyszerre Washingtonban: Bajnai cselekedetei és szavai egy irányba mutattak, Martonyi megnyilvánulásai ellenben önmagukban is ellentmondásosak voltak, hát még Orbán utóbbi időben tett lépéseivel összevetve. Bajnai meghívását aligha lehet másként olvasni, mint Orbánnak szánt figyelmeztetés: maradjon középen (vagy inkább térjen oda vissza).