A dán kormány célja világos és egyértelmű: olyan ambíciózus, világméretű egyezmény létrehozásán dolgozunk, mely csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását és az ehhez szükséges átalakításokat, technológiákat és finanszírozást szolgálja. Ugyanakkor Koppenhágára hárul az a feladat is, hogy kijelölje a jogilag kötelező érvényű egyezmény aláírásának határidejét.

Az idő döntő tényező. A klímaváltozás költségei minden nappal nőnek, lehetséges katasztrofális következményei egyre súlyosbodnak. A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint minden elvesztegetett év 500 milliárd dollárunkba kerül. Nyomást kell gyakorolnunk a világ vezetőire, hogy érezzék át a felelősségüket, használják ki a pillanatot, és cselekedjenek gyorsan.

Koppenhága mint határidő - működik! A konferencia közeledtével egyik kormány a másik után mutatta ki készségét a cselekvésre a világ legkülönbözőbb részein. Legutóbb Brazília és Dél-Korea fogalmazott meg konkrét célkitűzéseket, és Oroszország is újabb felajánlásokat tett.

Obama elnök nyilvánosságra hozta az Egyesült Államok célkitűzéseit 2020-ra, s ami még érdekesebb, 2025-re és 2030-ra is. A 2020-ra ígért 4 százalékos csökkentés az 1990-es kibocsátási szinthez képest talán nem az, amit a világ remélt, de úgy néz ki, hogy az Egyesült Államok is megértette, hogy a késlekedés árát meg kell fizetni, s 2020 után nagyobb lépéseket kell tenni. Ennek felel meg a 18 százalékos csökkentés 2025-re és a 32 százalékos 2030-ra, az 1990-es szintet alapul véve.

Ugyancsak új és nagyon biztató fejlemény Kína megjelenése a nemzetközi porondon. Gondosan tanulmányoznunk kell, hogy százalékokban kifejezve mekkora eltérést jelentenek a kinyilvánított kínai szándékok az eddigi gyakorlathoz képest.

Mindez világos jele annak, hogy a koppenhágai határidő működik, a világ vezetői magukon érzik a polgárok és az üzleti élet elvárásainak a nyomását. Éppen ideje, hogy ezek a vezetők átérezzék felelősségüket bolygónk jövőjéért, és eredményt mutassanak fel Koppenhágában.

A 2009. decemberi határidőt nem Dánia jelölte ki. A világ országai rögzítették a 2007-es bali cselekvési tervben, hogy a COP15-nek Koppenhágában fordulópontot kell jelentenie abban a cselekvéssorozatban, amellyel a világot fenntarthatóbb pályára állíthatjuk. 192 ország írta alá ezt a menetrendet. Nem hagyhatjuk, hogy elússzon ez a határidő, és kicsússzon kezünkből a lehetőség. Itt az idő, hogy cselekedjünk, kihasználva a kínálkozó alkalmat. A világ vezetői megoldást ígértek a Föld lakóinak. Itt az ideje, hogy megfeleljenek ennek a felelősségnek, és Koppenhágában felmutassanak egy ambíciózus, valóban globális klímaegyezményt.

A megállapodásnak alapvetően négy kihívásra kell válaszolnia. Tartalmaznia kell kötelező érvényű közép- és hosszú távú kibocsátáscsökkentési célokat a fejlett országok számára. A gyorsan fejlődő gazdaságok számára ki kell jelölnie a fejlődés tisztább és zöldebb útját. Segítséget kell nyújtania a legsérülékenyebb országoknak, melyeket a klímaváltozás következményei a leghamarabb és a legsúlyosabban érintenek.

Az egyezménynek valóban új, pótlólagos pénzforrásokat kell biztosítania, s ezek egy részének a fejlődő országok alkalmazkodóképességét kell erősítenie. Az egyezménynek foglalkoznia kell azzal is, hogy miként tudunk együttműködni a tudásanyag és a technológiák fejlesztésében és elterjesztésében.

Ez az a négy sarokpont, amelyre a koppenhágai egyezménynek épülnie kell.

Nem tehetünk mást, mint hogy megbirkózunk a feladattal. A klímaváltozás problémájának kezelése nem tűr halasztást. Koppenhága a választóvonal. Itt az idő, hogy cselekedjünk!

A szerző az ENSZ koppenhágai klímakonferenciájáért felelős miniszter, Dánia