Nehéz - egyoldalúan a negatívumokat hangsúlyozó, esetenként felnagyító - féligazságokkal polemizálni, mert a pozitívumok bemutatásával könnyen az a vád érheti a vitatkozót: túl rózsaszínűnek láttatja a valóságot. Mégsem hagyhatom válasz nélkül Révész Sándor Képmentőjét, amely a 60-as, 70-es években épült lakótelepek visszásságait veszi górcső alá (Kádár-ország pántlikája, november 7.).

Roppant könnyű leírni azt a néhány szavas mondatot, hogy „A mennyiségi csúcspont volt a minőségi mélypont". Döntse el az olvasó, hogy mi jelent mélypontot, az 1960-as lakásállománynál a fürdőszobás (mosdófülkés) lakások 18, a vízvezetékkel ellátott lakások 23, a villanyszolgáltatások 75, a vízöblítéses WC-k 16, a kazánnal, távhőszolgáltatással rendelkező lakások 4 százalékos aránya, vagy a házgyári, panellakások 100 százalékos ellátottsága. Márpedig az 1960-1980 között beköltöző lakók jórészt az 1960-as állapotoknak megfelelő „minőségű" lakásokból költözhettek új otthonukba. Persze bosszantó volt a sok-sok hiba, de nem hinném, hogy egy-egy fürdőszobai csempe lehullása, a padlószőnyeg hiányossága stb. miatt az új lakók visszakívánkoztak volna a lavórhoz, a vertföldes padlóhoz, az udvari illemhelyhez. Blikkfangos megállapítás, hogy „az átadásra elromlott, ami elromolhatott", de Murphy törvénykönyvében ilyenek is olvashatók: „Ha a tények nem vágnak egybe az elmélettel, meg kell szabadulni tőlük", továbbá: „Semmi sem olyan kicsiny, hogy ne lehetne fölnagyítani".

A „tervek nem teljesülnek" - írja Révész - miközben az 1961-ben kezdődő 15 éves lakásépítési terv keretében az előirányzott egymillió lakásnál 10 százalékkal több épült 1975-ig. Az állítólagos zsúfoltságról csak annyit, hogy a száz szobára jutó lakók száma 1960 és 1980 között 236-ról 151-re csökkent. A zöldterületek aránya kétségtelenül lehetett volna kedvezőbb, de ha a pesti belső kerületekre - és azok légszennyezésére - gondolunk, még mindig jóval kedvezőbb a kép. És még inkább indokolatlan a lakótelepek „sértegetése", ha a budai hegyoldalon épült lakástömeget, az elvesztett zöldterületet nézzük. Indokolatlan „elégtelen" ellátó hálózatról beszélni, hiszen - esetenként valóban némi késéssel -, de minden lakótelepen épültek iskolák, óvodák, bölcsődék, orvosi rendelők, közértek stb.

Reflexióm a „pántlika" másik oldala. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének gondok, megoldásra váró - sok tekintetben speciális - teendők a lakótelepeknél, a panellakásoknál, mint ahogy részben azonos, részben más jellegű problémák az ország teljes lakásállományánál jelentkeznek. Tökéletesen hibás szemlélet azonban kizárólag a panellakások kipécézése.

Kerekes Ottó
ny. statisztikus, Budapest