Ott vannak még azok, akik a lehető legtudatosabban kalkulálva óvnák az országot a Fidesz kétharmados többségétől, valamint a radikalizmustól, ugyanakkor féltik pusztába szálló voksaikat: nekik sem marad más, mint az MSZP. Ők jelenleg alig-alig jelennek meg a felmérések arányszámaiban, mert többségük most úgy véli, el sem megy szavazni - a kérdezőbiztosnak ma még ingerből, indulatból felel az ember, a döntés végiggondolására van még idő.

A korábbi rokonszenvezők zömének az MSZP arculata idegenné vált, tettei nehezen követhetők, megszólalásai egymással feleselnek. Az MSZP ma nem szerethető párt. A belső életében eligazodók tanácstalanságot, helyezkedést, letargiát és részben kibeszéletlen, részben pedig a legváratlanabb pillanatokban felbukkanó konfliktusokat észlelnek. Távolabbról leginkább ködöt látni.

Ennek a ködnek az eloszlatása nem fog egyik napról a másikra megtörténni. A pártra szavazó közeg nagyságát pedig nem az fogja alapvetően meghatározni, hogy ki vezeti az MSZP listáját. Szembe kell nézni azzal, hogy a szocialistákban csalódottak tömeges visszatérésére 2010 tavaszáig minimális a remény. De nagyon nem mindegy, hogy pontosan mekkora - és korántsem csupán a pártelit számára.

Mesterházy Attila jelölése minden valószínűség szerint még nem egy új út kezdete, de nem lett volna az Kovács Lászlóé sem. Jelenleg sem olyan friss, karakteres személy, sem olyan formálódó tömörülés nincs jelen a baloldalon, amelyik képes volna vonzó vízióval, s ezzel összefüggésben erős háttérrel színre lépni - csakhogy ezt a fordulatot nem lehet kierőltetni, siettetni. Az MSZP azzal árthat magának a legtöbbet, ha szervezetén belül még mindig ugyanazokat a köröket futja, amelyeket tavasszal kezdett.

Márpedig a listaállítás körül történtek azt jelzik, hogy nem csupán a kudarcok átélésében, hanem a kibontakozás mikéntjét tekintve sincs igazi egység - az őrségváltás idejét, módját, mélységét különbözőképpen ítélik meg például a Szili Katalin körül csoportosuló erők. Konkrétan a volt házelnök állítólag azt nehezményezte, hogy az országos listán végül Gyurcsány Ferenc mögé került. Ahogyan ő fogalmazott: a lista nem tükrözi a megújulást.

Tény, hogy a névsor az ideiglenes béke névsora, amit lehet akár kompromisszumnak, akár megalkuvásnak minősíteni. Csakhogy jelenleg a szocialisták nem készíthetnek olyan listát, amelyik az érdemi megújulást tükrözné, mert ezt sem a belső, sem a külső körülmények nem teszik még lehetővé. Sőt, megkockáztatom, hogy ha véletlenül sikerülne összeeszkábálni valamiféle látszatfordulatot, tavasszal abból se jönnének ki jól.

Az más kérdés, hogy ki, kikkel, hogyan és mit készít elő a választások utánra. Pontosabban mekkora kudarccal kell számolnia a baloldalnak, s azt képes-e vezető pártja egy alaposan újrafogalmazott, testületeiben változó egységgel elviselni, vagy a mindig kéznél lévő, avítt klisékhez nyúl. És ezzel szoros összefüggésben: szakad-e, s ha igen, hányfelé.

Méltóságteljesen rettentő nehéz szabadulni egy korszaktól. Márpedig egyelőre csak annyi biztos, hogy az MSZP hamarosan korszakhatárhoz érkezik.