Orbán Viktornak az a képessége, hogy meghökkentse az elemzőket, sőt saját híveit is, inkább növekvőben van, mint fogyatkozóban. De attól, amit a minap mondott Pekingben, a lélegzet is eláll. Egy nyilatkozatban, amelyet szó szerint idézett az MTI és az Új Kína Hírügynökség, a Fidesz elnöke közölte: Kínában tett látogatásának „legfontosabb eredménye az, hogy pártja hivatalosan felvette a pártközi kapcsolatokat a Kínai Kommunista Párttal”.

Ez internacionális nóvum. A Kínai Kommunista Párttal ugyanis kizárólag kommunista pártok tartanak „pártközi” kapcsolatokat. A hatalmon lévők közül csak Európán kívüliek: a vietnami, a kubai és a koreai. A hatalomból alighanem örökre kirekesztett európaiak közül azok, amelyek ellenzékben vannak, vagy pusztán léteznek: a cseh, a francia és sok kicsi és még kisebb párt.

Az egyszerűség kedvéért: a konzervatív-jobboldali, jobbközép, liberális – és nem utolsósorban – szociáldemokrata pártok semmilyen pártközi kapcsolatban nem álltak és nem állnak Kína állampártjával. Erre az esetek túlnyomó többségében nincs is szükség, mert ahhoz, hogy valaki virágzó kapcsolatokat ápoljon Kínával, nem kell semmilyen viszonyban lennie a Kínai Kommunista Párttal. Lévén az, mint mondtam, állampárt.

A kínai legfelső pártvezetésnek az a tagja, aki Orbánt fogadta, alelnöke például Kínának; és én más pártfunkcionáriusokról se tudok, akiknek ezzel egyidejűleg ne volna magas állami funkciója. Arról aztán nem is beszélve, hogy Kína „szívéhez” már azzal is közel lehet kerülni, ha valaki csupán miniszterekkel, vezető bankemberekkel, nagy gazdasági korporációk hatalmasságaival van jó viszonyban.

Rejtély, hogy a Fidesz és értelmiségi holdudvara, amely szinte fennállása óta lángnyelveket lövellt a kínai kommunisták felé, mi jót lát ma abban, hogy nem egyszerűen Kína és a kínai kormány, hanem egyenesen a Kínai Kommunista Párt felé tájékozódik, s ezzel szembe megy mindennel, ami őt hosszú éveken át – újabban pedig az európai konzervatív pártok „nagy családjának” tagját –jellemezte.

De ha már…

Én történetesen tudok egy pártról, amely bár kicsit (nem is kicsit) pártállaminak látszik, de Orbán Viktor szerint is a részben Orbán alelnökölte Európai Néppárt felé tájékozódik. Ezt a pártot Egységes Oroszországnak hívják, elnöke Vlagyimir Putyin, és a minap tartotta Szentpéterváron – Orbán jelenlétében – a kongresszusát.

Csodálkozva olvastam e párt több korifeusának egybehangzó okfejtését arról, hogy az Egységes Oroszország miért „konzervatív” párt. Ez nekem nem volt kisebb újdonság, mint a Fidesz és a KKP kapcsolatteremtése (amely, jegyezzük meg jól, csak Orbán Viktor bejelentése nyomán vált ismertté, az óvatos kínaiak csupán őt idézték, kommentár és viszont megerősítés nélkül).

Az volt az érzésem, hogy az orosz vezérkar taktikai okokból fedezte föl önnön konzervativizmusát – éspedig azért, mert valóban az Európában túlsúlyban levő konzervatívok felé kíván gravitálni. De ha igen, akkor viszont nem értem, hogy Szentpéterváron miért nem próbált a Fidesz és az Egyesült Oroszország között pártközi kapcsolatokat létesíteni? Ez ugyanis sokkal életszerűbb igyekezetnek tűnt volna fel, mint a Fidesz és a Kínai KP násza. Gondolni sem merek rá, hogy utóbbi épp annyit ér, mint a Putyin-Orbán-találkozó körüli Fidesz-hírverés.