A mi keresztünk
A mi falunk vallásos, méghozzá katolikus, mindenki tudja, mit jelent az advent, nem kell senkit noszogatni azért, hogy földíszítse a házát, vagy komolyan vegye a karácsonyi várakozást. Szép Betlehemünk is van. Amúgy meg teljesen normálisan élünk. Itt még nem volt gárdamasírozás, arról sem tudni, hogy valaki fontosnak érezné az egyenruhát. Egy hajdani bányászfaluban élünk, ahonnan mindig sokan mentek rendőrnek, börtönőrnek, tűzoltónak. Cigányok nem nagyon laknak itt. Ami azt jelenti, hogy a nem létező cigányokat nem lehet okolni a falunk nyomorúságáért. Pocsékak az útjaink, s az erdei részeken - mert a mi falunknak ilyenjei is vannak - több a szemét a kelleténél. Utat építeni és szemetet szedni nem szokott nálunk a Jobbik. Mert erre nincs pénze. Na jó, a kettős kereszt bekerülési költsége nem lehet több - fenyőfából ácsolták - négy-ötezer forintnál.
Na, most az egyházunknak a mi falunkban az a legnagyobb gondja, hogy kevesen járnak templomba. Évek óta egyre kevesebben gyakorolják úgy a vallásukat, hogy misére járnak. Ezzel kapcsolatban gyakran évődnek egymással a helyiek a búfelejtőkben, ahol viszont elég rendszeresen megfordulnak.
Van rendes megyés püspökünk, aki végtelenül toleráns főpap, még soha nem hallottuk, hogy valakire megorrolt volna amiatt, hogy elhanyagolja a gyónást, nem fizeti az egyházadót. Még soha nem szólt bele abba, hogy a hívek hogyan döntenek egy-egy politikai kérdésben. Soha pártos szó a száját még el nem hagyta.
Mit szól most ahhoz, hogy egy párt ajándékozza meg a híveket ezzel a harsányságával tüntető kettős kereszttel? Nem zavarja-e, hogy a Jobbik háza táján annyi tisztázatlan figura tudja terjeszteni Jézus Krisztus "pártushercegi" származását, s egyáltalán, a honfoglaló ősmagyarok vallására vonatkozóan is a katolikus egyház tanításával ellentétes - amúgy tudományosan bajosan bizonyítható - elméleteket eszkábálnak? Hagyjuk most a gárdát, meg általában a kirekesztéssel és rasszizmussal házaló Jobbikot. Mit szól a mi püspökünk ahhoz, hogy papjai helyett másvalaki szeretné osztani az igét közösségünkben?
S mit tesz olyankor, ha megtudja, hogy közvetlen beosztottjai állnak oda ezekhez a politikai piaci alapon állított kettős keresztek mellé, s azzal, hogy megáldják (!?) az alkalmi fakereszteket, kockáztatják, hogy - kiváltképp a józanabbak közül - még kevesebben járjanak templomba.
Nem túl nagy kockázat ez az egyháznak?