A szocialistáké még nem teszi. Már eldöntötték, hogy Mesterházy Attilával az élen futnak rá a választásokra. Ezt tudjuk. Azt nem, hogy Mesterházy mit gondol arról, ami a párttal történt. Hogy az MSZP által meggyengített, majd a Fidesz és az utca által szétvert gyurcsányi reformok, a polgári baloldal, a két ciklus szellemének megvédésére készül, vagy a békésebb, a passzív rétegek védelmét vállaló hagyományos baloldal az ő világa. Az első marketingmozzanat nem segít: bemondták a d'artagnani jelszót, mindenki egyért, egy mindenkiért, s ezzel a lendülettel levágatta az arcát jellegzetessé tevő, d'artagnani hetyke bajusz-szakáll kombinációját.

Orbán Viktornak az arcával nincs gondja, aki azonban a politikai profillal is tisztában van, kettős képet lát. Az egyik a nyilvánosságot nyugtató vezetőé, aki azt állítja, hogy nem nyúlna a parlament meghatározó szerepére épülő közjogi rendszerhez, miközben - ez a másik, a jobb profil - éppen ő az elmúlt tizenkét évben mást sem tett, mint leértékelte a parlamentet. Onnan kezdve, hogy saját, akkor remélt miniszterelnöki székhelyét 2002-ben felvitte volna a Sándor-palotába, a szociál-liberális többségűvé választott Országgyűlés szószékének négy éven át tartó negligálásán, majd a következő ciklus szisztematikus kivonulásain át a Parlament előtti, a Ház többségével rombolóan ellenséges tömegharag táplálásáig. Ezután pedig a parlament által elfogadott törvények népszavazás alá rendelésével végképp sikerrel porlasztotta az Országgyűlés tekintélyét. És akkor most ez a vallomás, a bók a sokat vert és gyalázott Kedvesnek! Hihető?

Az MDF mindezzel jól elvan, hiszen a két vezető párt őszintétlenségének leleplezésére alapítja politikáját. Eközben természetes mozdulattal hozza közös nevezőre a Fideszt és az MSZP-t, szerinte mindkettő populista, osztogató kommandó. Hiszen mindkét párt részese az eredendő bűnnek, a 2002-es száznapos, költségvetést kifosztó programnak. Az nem szempont az MDF számára, hogy a szocialisták mindennek az ellenkezőjébe buktak bele. A költségvetési egyensúly érdekében hozott megszorító intézkedésekbe, s abba, hogy - antipopulista - piaci elemeket vittek volna az egészségügy és az oktatás világába. Vagy igazuk volt vagy nem, ez kérdés, de az MDF mindenképpen nagy távolságot tart az igazságtól azzal, hogy mindazt, ami megtörtént, nem létezőnek tekinti.

Az SZDSZ-ről most nincs mit mondani. Szemben a Jobbikkal, amely sorra rendezi a botrányt kereső rendezvényeket. Pszichés tünetnek volna nevezhető ezek közt a párt egyik helyi vezetőjének múlt heti bejelentése, amely a gárda felvonultatását ígéri, ha még egyszer cigány gyerekeket nyaraltat ott egy szociológus, de tudjuk, az ilyen tünetek politikailag jól szervezhetőek túlzottan is egészséges gondolkodású emberek számára.

A helyzetet most a Lehet Más a Politika párt választmányi tagja, Ivády Gábor ivádi polgármester akciója jellemzi, amellyel kitilt a településről minden politikust, aki 2002 óta meghatározó szerepet vitt, ezzel cáfolva a pártja nevében foglalt állítást, egyben demonstrálva, hogy a jelek szerint egyelőre nem lehet más a politika. Illetve LRP - lehet rosszabb is.