Ha a kongresszus is jóváhagyja a döntést, akkor a szlovák kormánypárt bátran tarthat igényt arra, hogy mindenki makulátlan szociáldemokrata formációnak tekintse.

Ettől persze a Smer még az marad, ami: egy szélsőséges figurákkal együttkormányzó populista párt. Ez éveken át elegendő volt, hogy az európai szocialisták alkalmatlannak ítéljék a befogadásra. Alapszabályuk eleve tiltja, hogy a pártcsalád bármely tagja együttműködjön rasszista, idegengyűlölő és antiszemita erőkkel. Fico pedig ezt tette és ezt teszi most is. A Fico–Slota-kurzus él és virul.

Vajon miért tesznek most kivételt az európai szocialisták és teremtenek ezzel meghökkentő precedenst? Az elvtelen elnökségi döntés ugyanis nem Ficóékat minősíti elsősorban, hanem magát a szervezetet, és pontosan tükrözi azt az orientációs válságot, amely a gazdasági krízissel és a legutóbbi szocialista EP-választási vereségekkel csak tovább mélyült. Nehezen hihető, hogy ezen a helyzeten a Smer felkarolásának praktikus gesztusa javíthatna. Tény, hogy Ficóékkal az európai szocialisták nyernek egy belpolitikailag sikeres tagpártot, ám az is biztos, hogy az európai baloldalon tovább rombolják amúgy is foszladozó hitelességüket.

Nem vitás, hogy mindezen túlmenően a magyar baloldalnak megvan a maga külön bejáratú oka is a kétségbeesésre a brüsszeli döntés után. Az elmúlt években éppen az MSZP lépett fel a legkövetkezetesebben a Smer-tagság ellen, tehát az elnökségi állásfoglalás nyugodtan nevezhető magyar vereségnek is egy nem jelentéktelen nemzetközi ügyben. Ha nem a mai Szlovákiáról volna szó, ezt a tényt talán még el is sunnyoghatná az MSZP. De történetesen Szlovákiáról van szó. Az MSZP tehát – bármilyen kínos helyzetbe hozták is az európai kollégák – aligha teheti meg, hogy nem néz szembe a körvonalazódó helyzettel, például ennek megannyi lehetséges kellemetlen belpolitikai következményével. Jobb lenne ezt most megtennie, mint a kampányidőszakban, amikor ezekbe úgyis beleütközik majd. Igaz, e tekintetben a párt vékony jégen toporog – elegendő csak arra utalni, hogy Andor László biztossá válásához mekkora szükség lesz az Európai Parlament szocialista frakciójának támogatására. Ugyanakkor viszont, ha az MSZP most jó képet vág „családtagjainak” lehangoló és elfogadhatatlan lépéséhez, az valószínűleg tovább dezorientálná az amúgy is elbizonytalanodott magyar baloldalt. Feltételeket talán még ki lehet alkudni a kongresszuson – ez látszik a minimumnak. Ha pedig mégsem menne, akkor arcvesztés nélkül nemigen teheti majd meg az MSZP, hogy nem függeszti fel tagságát mindaddig, amíg Pozsonyban Fico és Slota együtt kormányoz. Vannak, akik máris ezt sürgetik – így például a párt európai parlamenti delegációja.

Jó döntés már nem maradt az MSZP számára – a hajó minden jel szerint elúszott.