És ha mindezt egybevetjük azokkal a kijelentéseivel, amelyekkel el szokta utasítania a közös kormányzás lehetőségét a "szélsőségekkel", vagyis az Orbán által e körbe sorolt MSZP-vel, továbbá a szélsőjobboldali Jobbikkal, akkor - ellenben azzal, amit néhány MDF-es láttatni szeretne, hogy ők majd "konstruktív koalícióra" lépnek a Fidesszel - minden valószínűség szerint arra készül a Fidesz, hogy maga alakít kormányt kétharmados többséggel a háta mögött.

A csodákra az a jellemző, hogy néha valóban megtörténnek, és bár kétségtelen, hogy a magyar választási rendszer meglehetős bonyolultsága miatt nehéz összehozni a kétharmadot, ám most nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesznek sikerülhet. Aki ennek az ellenkezőjét akarja láttatni, homokba dugja a fejét, onnan pedig nem nyílik túl jó perspektíva. Mindaz, ami a hétvégén a Józsefvárosban és Csornán történt, nem csoda: a Fidesz hozta a kötelezőt. Eközben Csornán Orbán Viktor igazolta saját erejét. Fogadást is lehetne kötni rá: ha a választások előtti napok egyikén nem keresi föl a települést, nincs meg az érvényességi küszöbhöz elegendő 25 százalékos részvételi arány. Az eredmény egyébként leképezi a közvélemény-kutatási adatokat - ez már önmagában is csoda -, és a rendszerváltás óta most először valamennyi kutatócég vezetője nyugodtan dőlhet hátra: nem tévedhetnek nagyot.

Már ha, persze. Mert az igazi rejtély mégiscsak az, hogy mit gondolnak a világról mindazok, akik nem mennek el szavazni. A Fidesz ugyanis minden erejével mozgósít, míg az MSZP Csornán ennek épp az ellenkezőjében tűnt érdekeltnek, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez az időközi nem hozható, de legalább akkor hátha nem lesz meg a 25 százalékos részvétel. Akkor a Fidesz-frakció nem bővülne most egy taggal. Vajon az otthon maradók, a kételkedők, a bizonytalanok, az érdektelenek hogyan viselkednek néhány hónap múlva, amikor a tét az lesz, hogy elérje a kétharmados támogatást a Fidesz? Ez a valódi kérdés, és ez az, amit sem a közvélemény-kutatók, sem a Fidesz, sem az MSZP nem képes egyelőre bemérni. Meglehet, az MSZP-ből kiábrándultak maradtak most otthon. Meglehet, azok, akik rettenetesen dühösek a szocialistákra és a közömbösségükkel büntetik őket, de egy parlamenti választásra azért elmennek. Ugyanígy: meglehet, hogy alulértékeljük a Fidesz mozgósítóképességét, és jóval több a tartalékuk, mint hinnénk.

A többismeretlenes egyenletnek mindössze egyetlen eleme látszik állandónak: a következő parlament három-, legfeljebb négyszereplős lesz. A harmadik szereplő a szélsőjobb, a negyedik esetleg az MDF, amelynek öt-hat százaléka fontos lehet. De a Jobbik stabilan hozza magát, és csak reménykedni lehet abban, hogy nincs több tartaléka. Abszurd - és abszurdságában is szomorú - volna, ha épp a Fidesz teremtette Jobbik további erősödése akadályozná meg Orbánék totális győzelmét. Az MSZP reménye épp az lehet, hogy e felismerés keserűsége rántja össze hajdani bázisát és azokat a liberálisokat, akik most még csak kapkodják a fejüket, hogy az SZDSZ széthullása után valójában hová is forduljanak.