Fsp belelesett Orbán Viktor virtuális naplójába, és kiírta belőle, hogyan rendezte le a Viktor a Vlagyimírt (http://fsp.nolblog.hu/archives/2009/11/ 22/Viktor_lerendezte_Vlagyimirt/):

Először úgy volt, hogy a dácsájában találkozunk. Ő mondta, hogy jó kis dácsája van. De aztán üzentem neki a Szíjjártóval, hogy nem megyek a dácsájába. Kiderült, hogy jól tettem, a Cser-Palkovics úgy tudja, leprahely a Putyin dácsája. Állítólag hatvanas égők vannak, és nem is mindegyik működik. A mosdóban meg csak kétrétegű a klotyópapír.

Még csak az kéne.

Végül az Egységes Oroszország Párt kongresszusán találkoztunk. Az egész napját velem akarta tölteni, de nekem csak tíz percem volt Putyinra. Mondtam neki, sok a dolgom, elfoglalt vagyok.

Nagy jövő előtt állok, meg kell értenie.

Kis ideges fényeket láttam a szemében. Főleg, amikor megmondtam neki, hogy új alapokra fogom helyezni a magyar–orosz viszonyt. Láttam rajta, hogy retteg.

(…) Alázhattam volna ezerrel, de nem akartam a kelleténél keményebb lenni vele. (…)

Mondtam neki, hogy az orosz–magyar kapcsolatok néhány gyanús szocialista alak fennhatósága alatt állnak. Csak nem a Szűrös elvtársra gondolok?, kérdezte.

Ő volt náluk Moszkvában nagykövet, anno.

Azt hiszem, észrevette, hogy nem tetszik nekem az ilyen nyegle beszéd. (…)

Megkérdezte, mit értek azalatt, hogy Magyarország húsz év alatt energiafüggetlenné válik.

Tudtam, hogy az oroszok emiatt nagyon paráznak, mert már most be vannak rezelve attól, hogy mi lesz, ha nem tőlük vesszük a gázt.

Mondtam neki, őrizze meg a nyugalmát, viselkedjen férfiként. Nem lesz semmi baj, csak ne szipogjon, és ne remegjen már úgy, mint a kocsonya.

Megsimogattam a buksiját.

(…) Azt nem hagyhattam, hogy kezet csókoljon – nehogy már valamilyen lesifotós lekapjon, és feltegye a következő Kende-könyv borítójára.