Kevés, mondhatnám, minimális az esélyem a szép, kilencvennyolc év körüli álmomban való meghalásra. Van viszont daganatos megbetegedésben, stroke okozta plégiában, Alzheimer-kórban, sclerosis multiplexben történő kínhalálra, amit még überel a cirkuszi mutatványszámba menő sebészi bravúrok okozta kínmeghosszabbítás. Ilyen halált halni nem akarok - tehát nem oltatok.

Az influenza és szövődménye, a tüdőgyulladás, ha súlyos, elvisz egy-két hét alatt, s a tb nem kell hogy a nyugdíj mellett még mondjuk rákos betegségem esetén vagyonokat költsön rám. A családom utálatát sem váltja ki, hogy egyre elesettebbé, kiszolgáltatottabbá válva a saját mocskomból kell kimosniuk.

Engedélyezzék az aktív eutanáziát - a vészkijáratot! Akkor majd oltatok, mert élni - higgyék el - egy sántikáló, kopasz, kövér, impotens embernek is jó dolog.

Dr. Mihály György Árpád

ny. tiszti főorvos, Tapolca