Ezért a két ciklusért mindenekelőtt a kormányzó pártoknak kell viselniük a felelősséget. Hiába mutogatnának az ellenzékre, már senki sem hinne nekik. Először a saját portájukat kellene rendbe tenniük.

Nem meglepő, ha a kormányfőjelölti posztért nincs tolongás az MSZP-ben. Az úgynevezett "fiatalok" nyár eleji lázadását leszerelő elnökségi taktika, a halogatás, bevált, a frontok megmerevedtek, csupán Budapesten változott a helyzet: a BKV-s botrányba belebukott Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes és mind többen követelik Burány Sándor fővárosi elnök fejét is. De mintha kicsit későn ébredeznének, s a budapesti választókörzetek elvesztése eleve kilátástalanná teheti a párt számára a jövő évi választást.

Magyarországon az győz a parlamenti választásokon, akinek inkább hisznek a választók. A szocialisták ezért bizalmi deficitjük ledolgozásába kezdenek majd. Ez Őszöd után nehéznek ígérkezik; tudják, hiába írnának szép pártprogramot. Azért majd igyekeznek menteni a menthetőt, és megakadályozni a jobboldal kétharmados mandátumtöbbségét. Ma ez látszik elérhető célnak.

A Fidesz 2002-ben azért is vesztett, legalábbis a párt belső köreivel az idő tájt jó kapcsolatot ápoló Bence György szerint, mert "nem tudta értelmesen, elfogadhatóan meghatározni az ellenfelét". Az Orbán-párt 2006-ban a fáradt erő képét mutatta Gyurcsány Ferenc hiperaktivitásával szemben. Helyzetük most egyszerűnek látszik a kimerült és kiüresedett MSZP-vel szemben. A szocialistákat az is gyöngíti, hogy az SZDSZ eltűnőben van, parlamenti képviseletére nem látszik esély.

Magyarország többsége változást akar.

Az MSZP megfejethetetlen képződmény

A szocialistákon érződik, hogy tudják ezt. A Kovács Lászlót követő pártelnökök hullámzó teljesítményt nyújtottak, a gyurcsányi időkben kiismerhetetlenné vált MSZP a kívülálló számára ma is nehezen megfejthető képződmény. Szembetűnő, hogy milyen kevés megfontolt politikus van közöttük. Vezetőik éveken keresztül egymás ellen hangolták a közvéleményt, és egymást marták a nyilvánosság előtt.

A pécsi polgármester-választáson értelmetlenül föláldozták legnépszerűbb politikusukat, a mai miniszterelnök kabinetfőnöke pedig úgy lép be a szocialista pártba, hogy azt mondja egy interjúban a Népszabadságban, hogy az ő értékrendje konzervatív-liberális. És ez még csak szemet sem szúr egy baloldalinak mondott pártban senkinek.

Az ellenzék és az ellenzéki sajtó a szocialisták szennyesét teregeti. Nincs nap, mely ne lenne leleplezéstől hangos. Ez a közélet siralmas állapotát mutatja. A szocialistákat és a liberálisokat a nyolcéves hatalomgyakorlás morálisan is elkoptatta. A baloldal újjáépítésére vállalkozóknak ez nem kis fejtörést okozhat a későbbiekben. De figyelmeztetés a jobboldalnak is: a társadalom tűrőképessége megváltozott, és lassan megvédi magát rossz politikusaitól, önző tisztviselőitől. Azt még nem tudni, hogy az esztergomi polgármester kádári időket idéző kiskirályos mentalitását a Fidesz lenyeli-e vagy sem. Vagyis még bizonytalan, hogy tanult-e, és ha igen, menynyit Orbán az ellenzéki időkben.

Tűzoltó szükségkormányfő

A szükségkormányfő, Bajnai Gordon, elszánt tűzoltómunkát folytat, és igyekszik a fölgyülemlett kényes ügyeket átmenetileg elrendezni, a gazdaságot valamelyest egyenesbe hozni. Kormánya offenzívában van, miközben politikai hátországa a szervezetlenség és a belső erőtartalékok fölélése miatt recseg-ropog, a társadalom szövetét szétrágó problémákkal pedig vajmi keveset tud kezdeni.

Ezzel szemben a kormányfő higgadtan politizál: ragaszkodik elveihez, amelyekkel a megbízatását elvállalta. Sikeressége azt jelenthetné a szocialistáknak, hogy a megmentőt és a párt leendő miniszterelnök-jelöltjét látják benne. Csakhogy Bajnai kijelentette: ebből nem kér. Az MSZP köreiben tudják: leendő kormányfőjelöltjük csakis megtépázva kerülhet ki a kampányból. A pártvezetés tagjait azonban Bajnai Gordon jelölése "kimentené" az elmúlt nyolc évért és főleg a Gyurcsány-korszakért viselt felelősség alól, és a saját múlttal való szembenézést is késleltetné.

Már mindenki a Fideszre figyel

A politizáló közvélemény eközben már a Fidesz szándékait és elképzeléseit firtatja: feltételezett kormánylisták jelennek meg a sajtóban, és Orbán Viktor politikai szerepfelfogását elemzik az újságírók és a politológusok. Orbán cáfolta az eddigi találgatásokat, mondván: a Fideszben feladatokat osztanak, nem posztokat. A legnagyobb ellenzéki párt soraiból sem iszik mindenki előre a medve bőrére: Navracsics Tibor frakcióvezető óvatosabb hangokat penget.

A párt többségét és holdudvarát azonban más mentalitás jellemzi, ez pedig önértékelési veszélyeket rejthet a számukra. A szeptember eleji kötcsei polgári piknik állítólag már győzelmi hangulatban zajlott, s egyik-másik médiaszemélyiség (Stefka István, Siklóssy Beatrix, Matúz Gábor stb.) felbukkanása sok konzervatív résztvevőben azt az érzést keltette, hogy Orbán médiapolitikája megint rossz vágányra futhat.

Már az átrendeződés jelei mutatkoznak a politikai változásra érzékeny elektronikus médiában. A köztelevíziót vezető alelnök megvált a Nap-keltétől, amelyet évek óta bojkottáltak a Fidesz politikusai, viszont szinte mindennapos vendég volt a műsorban Vona Gábor, a szélsőjobboldal vezére. Azután a TV2 kereskedelmi csatorna búcsúzott el napi hírműsorának két műsorvezetőjétől, akik köztudottan szoros kapcsolatot ápoltak Gyurcsánnyal.

A nagypolitika a költségvetéssel van elfoglalva. A szocialisták néhány liberális voksával biztosítani tudják az elfogadáshoz szükséges többséget. Ezzel a nyolcéves baloldali-liberális kormányzás érdemi része véget is ér. Orbán pedig jelezte: hatalomra kerülése esetén visszavonatja a büdzsét.

A baloldal hosszú időre felélte bizalmi tőkéjét

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, nem tudni. Megoszlanak a vélemények arról, hogy ezt egyáltalán komolyan gondolja-e, és az ötlet föllibbentése nem árt-e máris a külső körülményektől maximálisan függő, a saját belső gondjai alatt roskadozó, magyar gazdaságnak. Szijjártó Péter már fölvázolta a leendő kormány kezdő lépéseit a távirati irodának. Ezek jobbára Bajnai szükségintézkedéseinek visszavonásai lennének.

Azt még a konzervatív táborból is nehéz kétségbe vonni, hogy Orbán legalább annyi megvalósíthatatlan ötlettel rukkolt elő az elmúlt években, mint Gyurcsány. Komoly csorba esett mindkettőjük szavahihetőségén. Ez nem segíti a közember eligazodását a politikában. A konzervatív-jobboldali politikai mentalitás és észjárás múltból kiolvasható jelei a személyek, a stílus, a magatartásmódok nem ígérnek megnyugtató jövőt; a baloldal pedig hosszú időkre fölélte bizalmi tőkéjét, és a kaotikus helyzeten nem tud úrrá lenni.

Ha a szélsőjobboldali, nyíltan cigányellenes és rasszista politikával házaló Jobbik jövőre bejut a magyar Országgyűlésbe, és Orbán tartja magát ahhoz, hogy semmilyen körülmények között nem egyezkedik vele, akkor a kormány ellenzékét az MSZP és a Jobbik alkotja majd.

Magyarország politikai egyensúlya a liberálisok és a magyar demokraták nélkül fölborul.

A szerző író, újságíró