Magyarország most csendes, újra csendes…

A rendszerváltást megalapozó sarkalatos kérdések közül csak a médiával foglalkozó törvényről nem tudtak megállapodni annak idején. Hat évre volt ehhez szükségük. Akkor azután törvényt hoztak „a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága” érdekében.

Vajon ennek jegyében kell most azt látnunk, hogy a politika felszámolt két, komoly teljesítményt nyújtó rádiós műhelyt? Tette ezt önérdekeitől aligha függetlenül, minden más szempontra viszont érzéketlenül. Ugyancsak a rendszerváltás nyilvánosságtiszteletének orrba verése, hogy a nagyon sok közpénzen fenntartott köztévé, amit ünnepelhetnénk is függetlenségi harcaiért, minden szabad gesztusával az egyik politikai oldalnak kedvez.

Eközben a 15 évvel ezelőtti médiaháború idején Nahlik Gábornak feltalált teljhatalmú, mégis számon kérhetetlen második ember státusából, Medveczky Balázs főműsort és kis anyagot egyaránt készíttet saját képernyőjére önmagával, hogy elmondja, méltánytalanság éri az intézményt a politika részéről. Ki tudja persze, ha nem lennének benne a rendszerben a hatalmon lévők politikai lehetőségei, az ellenállás feltétlenül az ellenzéknél keresne-e menedéket, de most az a helyzet. Látszik már, nem olyan egyszerű a válasz, még a rabok legyünk vagy szabadok kérdésre sem.

A frekvenciaszűkösségtől és a költségvetési pénzektől szabad nyomtatott sajtó világában sem az. A Fidesz egyre testesebb médiabirodalmakat hajóztat, amelyeken csak az egyik oldalon vannak ágyúk, és állandó a tűzparancs. A másik oldal is médiafegyverkezik, bár szerényebb erőkkel. A harmadik oldal – nevezzük klasszikus újságírásnak a valóság iránti feltétlen elkötelezettséggel – fogyatkozó eséllyel próbálja teljesíteni kötelességét. 2006 őszén megdöbbentő volt, hogy a köztévé épülete lánggal, a Hír Tv pedig a forradalom boldog lázában ég, mára ez lehetséges opció. Az is egy szakma, amelynek ily örömei vannak, de nem az, amit a médiatörvény bevezetőjéből idézettekkel jellemezhetnénk.

És a politika étvágya végtelen – új jel, hogy az internet szabadságukra büszke magányos farkasai egyre gyakrabban csapódnak csapatokhoz. Harapásuk a régi, szándékaik azonban kevésbé ösztönösek – megfontolt csoportmozgások jellemzik őket.

Rabok legyünk hát vagy szabadok? A kérdés egyre kevésbé költői. A válaszhoz viszont új kérdésre is szükség van: lehet-e egy nép szabadabb azoknál, akik közös dolgaikról tájékoztatják?