A Jobbik Magyarországért nevű, egyelőre parlamenten kívüli, de a júniusi EP-választáson már közel 14 százalékos eredményt elérő párt megkezdte „hosszú menetelését”. Láthatóan ki akarja élezni a feszültséget a „gádzsó” többség és a cigány kisebbség között, jócskán hozzájárulva a viszonyok elmérgesedéséhez. Célja, hogy az amúgy is egyre aggasztóbb méreteket öltő etnikai konfliktus a választási kampány központi kérdésévé váljon. Vona Gábor és társai szemmel láthatóan fel akarják korbácsolni az indulatokat, de úgy, hogy a növekvő, már-már elviselhetetlen feszültségért még véletlenül se őket, hanem a cigányokat okolják.

Ha azt a taktikát követik, mint Sajóbábonyban, feltehetően el is érik a céljukat, ami katasztrofális következményekkel járhat, eltorzíthatja az egész közéletet. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen akadályozni, a két nagy pártnak villámgyorsan össze kell fognia. Közös erővel olyan szabályozást kell életbe léptetnie, mely a lehetőségekhez képest megelőzi, illetve hatósági ellenőrzés alatt tartja azokat a reakciókat, melyeket a Jobbik választási gyűlései, illetve lakossági fórumai idézhetnek elő.

A mintegy 600-800 ezresre becsült hazai cigányság politikai akitivitása mindeddig meglehetősen gyenge volt. Bár a nagy pártok 1990 óta négyévenként, a választások előtt rendre megpróbálkoztak azzal, hogy megnyerjék maguknak, programjuk mellé állítsák és a szavazótáborukba tereljék a romákat, erőfeszítéseik kevés sikerrel jártak.

A cigányok tömegeit ugyanis az „értük kampányoló” politika meglehetősen kevéssé érdekli. Nem bíznak a politikusok hosszú távra szóló ígéreteiben, s egy részük azok közé tartozik, akik csak az azonnali, kézzel fogható előnyökért hajlandók voksolni. A Jobbik taktikája ezen a téren alapvető újdonságot hozott. Vonáék nem a cigányok mellett, hanem ellenük kampányolnak, arra számítva, hogy lesznek olyan cigány csoportok, melyek választási propagandájuk, rafináltan megfogalmazott uszításaik hatására elvesztik az önuralmukat, és indulatos, erőszakos fellépéssel önmagukat helyezik kívül a demokratikus inézményrendszer keretein.

Ez történt most Sajóbábonyban. Itt a szombat este megtartott jobbikos lakossági fórum „kiverte a biztosítékot”. Rémhírektől felajzott romák vonultak a rendezvénynek otthont adó iskola elé, hogy hangosan kifejezzék a tiltakozásukat. Másnap pedig verekedésre, összetűzésekre került sor a településen, egy gépkocsit is összetörtek. Előzőleg megtámadták egy élelmiszerbolt tulajdonosát, aki egyébként szocialista önkormányzati képviselő, semmi köze nincs a Jobbikhoz. Ez azonban a valamennyi politikai pártot hevesen elutasító emberek számára nem jelent semmit: a támadók azt hitték, ő hívta a helyszínre a „cigánygyűlölőket”.

Sajóbábonyban, ebben a 2978 lakosú borsodi kisvárosban, ahol a lakosság 6 százaléka vallja magát cigánynak, 2006-ban brutálisan megöltek egy öregembert. Ez akkor felháborodást váltott ki, hogy a helybeliek petíciót intéztek a köztársasági elnökhöz a halálbüntetés visszaállítására. Ezenkívül az utóbbi években számos mezei lopás, betörés és kisebb súlyú erőszakos cselekmény történt, melyekért a többség a kisebbséget teszi felelőssé.

Tudvalévő, hogy a társadalom perifériájára szorult, munkanélküli emberek számára a magántulajdon kevéssé szent, az amúgy is meggyengült, létszámhiánnyal küzdő rendőrségnek pedig nincs tekintélye, keveset tud tenni a „megélhetési bűnözés” ellen. Gyakran előfordul az is, ugyanúgy, mint más településeken, hogy egyesek felöntenek a garatra, hangoskodnak, belekötnek másokba, igen gyakran roma „gádzsókba”, s okkal vagy ok nélkül konfliktust generálnak.

A Jobbik nem tesz mást, mint hogy választási gyűlésein, politikai rendezvényein előre megfontolt szándékkal konfliktust teremt, rájátszik a létező feszültségekre. Tagjai formális jogi szempontból kifogástalanul viselkednek, betartják a törvényeket. Csak a politikai jogaikat gyakorolják, és ha ebben megzavarják őket,

erőszakos támadás áldozataiként jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt. Ha minden így megy tovább, belátható időn belül vér is folyhat, a Jobbik valamelyik militáns hívéé, vagy éppen olyasvalakié, aki semmiről sem tehet, csak rosszkor volt rossz helyen. Márpedig egy ilyen esemény, mely a választási kampány alatt „mártírhoz juttatná” a pártot, nagyban emelné a népszerűségét, hiszen attól kezdve „az erőszakos kisebbség által terrorizált jámbor többség” nevében léphetne fel és gyarapíthatná választóinak táborát. Ez a taktika félelmetesen ismerős. A huszadik század folyamán a weimari Németországban egyaránt éltek vele a kommunisták és a nácik is. A két szélsőséges párt folyamatosan egymásra licitált propagandájában, „versenyeztette a mártírjait”, egészen addig, míg Hitler át nem vette a hatalmat.

Az egész választási kampányt eltorzíthatja, és a Jobbikot felmérhetetlen előnyhöz juttathatja egy, a sajóbábonyihoz hasonló, de annál is súlyosabb esemény a cigányellenességgel kampányoló párt valamelyik rendezvényén, gyűlésén. Felrémlik az a lidércnyomásszerű perspektíva, hogy az egész választási kampány középpontjába a „kisebbségi kérdés” kerül majd, márpedig ennél nagyobb baj szinte már nem is történhetne velünk. Meg kell előzni az ilyen helyzethez vezető incidenseket, de sajnos, erre a rendőrségünk nemigen alkalmas. (Olyasfajta kiemelt védelmet, melyben most, szeptember elején a „melegfelvonulást” részesítette a rendőrség, nem lehet minden kampánygyűlésnek biztosítani.)

Most, a hétvégén is Miskolcról kellett komolyabb erősítést átvezényelni a tőle tizenöt kilométerre lévő kisvárosba, és Káli Sándor, a borsodi megyeszékhely szocialista polgármestere joggal fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy a súlyos belső feszültségektől szenvedő Miskolc erre az időre bevethető rendőri csapaterő nélkül maradt. Hogyan lesz képes reagálni a magyar rendőrség arra, ha mondjuk három-négy hónap múlva a Jobbik egyszerre tucatnyi rendezvényt és gyűlést szervez szerte az országban, olyan településeken, ahol már amúgy is nagy az etnikai feszültség a kisebbség és a többség között?

Szerencsére a mai Magyarországon, ellentétben a weimari Németországgal, nincs két nagy szélsőséges párt, csak egy, a Jobbik, és még az is jóval kisebb, mint a Fidesz és az MSZP. Egyik nagy pártnak sem érdeke, hogy az amúgy is tapintható roma–gádzsó feszültség tovább fokozódjon. Márpedig a Jobbik kampányrendezvényei valóságos „időzített bombaként” hatnak, előbb-utóbb tragédiához vezethetnek.

Egyetlen megoldás kínálkozik: korlátozni kell a rendezvények számát a kampány ideje alatt, mégpedig nemcsak a Jobbikét, de ugyanolyan mértékben a két nagy pártét is. Meg kell növelni nemcsak a szabad ég alatt, de még a zárt helyen tartott gyűlések előzetes bejelentési idejét is. A hatóságok ne engedélyezzenek egy időben több gyűlést, és tegyék hatékonynyá, civil szervezetek bevonásával is az ellenőrzésüket. Egyidejűleg valamilyen, erre a célra létrehozott rendezőgárdának, talán az Országos Cigány Önkormányzat képviselőinek, gondoskodniuk kellene a helyi cigány kisebbségek indulatainak csillapításáról. Tudatosítani kell az érintettekben, hogy ha erőszakkal reagálnak a Jobbik cigányellenes, demagóg szónoklataira, azzal csak maguknak ártanak, hiszen fokozzák a közvélemény cigányellenes indulatait.

Ma már nyilvánvaló, nem lett volna szabad engedni, hogy idáig fajuljon a hazai belpolitika. Gondoljuk csak meg: ha legkésőbb 2009 májusáig sor került volna az előre hozott választásokra, már régen túl lennénk a kampányon. Ami jóval kevésbé lett volna piszkos és veszélyes, mint az, ami most ránk vár. Sajnos a szocialisták, akik a kolonccá vált Gyurcsány Ferenc háttérbe szorításával és a koalícióból távozó partnerük zavaros belső ügyeivel voltak elfoglalva, elmulasztották a kínálkozó lehetőséget.

Pedig az MSZP az előre hozott választásokon valószínűleg jobb eredményt ért volna el annál, mint ami most vár rá. De ha már úgy alakultak a dolgok, ahogy, és a kormányzó pártok rövidlátó politikájukkal minden képzeletet felülmúlóan kiélezték a magyar társadalom öröklött feszültségeit, legalább azt előzzük meg, hogy a Jobbik cinikus politikai trükkökkel megerősödjön, és veszélybe sodorja a magyar demokráciát.

A szerző újságíró

fórum