S valóban: míg vasárnap csak szimpla szén-monoxidot, másnap már a széngáz mellett nitrogén-oxidot, különféle szénhidrogéneket és aldehideket, valamint kormot és benzpirént, mindközönségesen kipufogógázt is szívtak magukba a szellőzőberendezés közelében tartózkodó vásárlók és alkalmazottak; úgyhogy tényleg brutális mértékű rosszindulat kell bárminemű összefüggés kereséséhez.

A fejlesztési igazgató azt is mondja, hogy az egész komplexum rendeltetésszerűen működik, a levegő a hipermarketből a szomszédos garázs felé áramlik, igaz, vasárnap váratlanul megfordult az irány egy kis időre, utána azonban megint
"a rendes kerékvágásban folyt az élet". Másnap többen megint hányingerre panaszkodtak, ám a mentők szerint semmi más nem történt, mint hogy az emberek huzamosabb ideig lélegeztek be kipufogógázokat, és az rosszulléttel jár. Elvileg be is zárathatnák az intézményt, mégsem teszik, hiszen robbanásveszély nincs, a szén-monoxid nem robban, a kipufogógáz pedig már túl van rajta.

Kiszállt a helyszínre a munkavédelmi központ is, s megállapította, hogy a munkavállalók nincsenek súlyos veszélyben, ám ha esetleg más hatóságok másképp látják, nyugodtan intézkedhetnek. A rendőrség például már eljárást is indított, melynek keretében szaktanácsadót vonnak be, és tizenöt napjuk van arra, hogy eldöntsék, mi legyen, miközben a kerületi jegyző is ugyanezt teszi.

Hétköznapi eset, se beruházó, se kivitelező, se tulajdonos, se üzemeltető nem hibázott, a nyitás óta "normális kerékvágásban folyik az élet", ám senki se tudja, hogy egy szellőzőberendezés mitől kezd el fordítva szellőztetni. Ráadásul a műszerek is jóval a határérték alatti számokat mutatnak, miközben utoljára a verduni gáztámadásnál hullottak így az antantkatonák, igaz, ők nem pénztárosnők voltak.

Azért forszírozom ezt, mert volt már egyszer egy augusztus huszadika Budapesten három évvel ezelőtt, előrejelzett viharral; azóta tudjuk, hogy honunkban mit tesz a gyakorlatban a katasztrófa- vagy bármilyen védelem. Most azt olvasom, hogy Magyarországon előbb-utóbb polgárháború fog kitörni, nem kevés honfitársunk örömére, a polgárháború pedig még ez idő tájt sem feltétlenül tekintendő a normális kerékvágásnak, abban ugyanis észnél kell lenni, s mindenkinek a sarkára állnia.

Ám ez még odébb van: egyelőre csak egy szimpla szellőző kezd el fordítva szellőztetni, s ezzel máris szétrebbenti a felelősséget. A fejlesztési igazgató a második attak után sértődötten visszavonult, nem nyilatkozik, nem úgy a hipermarket, amely pert helyezett kilátásba; ha nálunk egyszer tényleg kitör a polgárháború, akkor legelébb is hatalmas sértődések lesznek, s a felek sorra adják be a kereseteket jó hírnév megsértéséért.

És akkor a szaktanácsadók még meg se érkeztek.

Ami viszont a gonosz gázokat illeti, a Népszabadság hétfői számában Horváth Dezső, a hetvenes-nyolcvanas évek kiváló riportere írt egy jegyzetet az őszi, menetrendszerűen érkező tömeges szén-monoxid-mérgezésekről. Hogy ismer ő egy ősi módszert, miszerint a háztetőkön forgó szélkakasokra bádogszoknyát kell szerelni, és a kémény tetejére illeszteni, ez a szerkezet aztán a széllel fordulva megakadályozza, hogy az égéstermék visszajusson a lakásba. Hogy ezt kéne terjeszteni, sőt kötelezővé tenni, ráadásul olcsó is, bárki bádogos simán megcsinálná fillérekért.

Abnormális kerékvágás, nem is lesz belőle semmi. Ha sok tízmillióba kerülne a szélkakas, arra már tendert lehetne kiírni, azt elnyerni, a pénz egy részét visszaosztani, majd a végén a válságra való tekintettel a szélkakasból elhagyni a bádogszoknyát, az egész szerkezet lényegét: ennek már minden további nélkül megvan a realitása, hogy úgy mondjam, ez a normális kerékvágás.