Borzasztó, hogy végre időben, az elsők közt volt oltóanyagunk, mégis sikerül megint elkésnünk. Ukrajnában egy hét alatt csaknem tízszeresére, közel egymillióra növekedett az influenzaszerű tüneteket produkáló betegek száma. Nyakunkon a járvány, s nem lesz a népesség 60 százaléka beoltva időben. Hallgatom az interneten a Holland Egészségügyi Tanácsadó testület virológusát Ab Osterhaust.

A hollandok kevésbé ambiciózus célt tűztek ki maguk elé, mint a járvány elhárítása. Kilencedikén, a téli hónapokban várható intenzív kórházi ellátást igénylő betegek számát megbecsülve azt javasolták egészségügyi miniszterüknek, hogy az 5 hónapos-5 éves korosztály oltását kezdjék meg, nehogy valakinek a kapacitások kimerülése miatt majd azt kelljen eldöntenie, melyik gyerek kaphat oxigént, intenzív ellátást. Ab Osterhaus nyugodt, van elég oltóanyag a kritikus korcsoportokba tartozók kétszeri oltására, és van elég idő is. Azok életéért biztosan nem kell aggódnunk, akik megkapják az oltást.

A holland riporter sok mindenről kérdez, de szóba se kerül a pánikkeltés.

A szakember természetes magabiztossággal beszél. A WHO több mint egy évtizede készül egy esetleges világjárványra. Volt elég idő, hogy megemésszük: korunk legnagyobb közegészségügyi kockázata egy új kórokozó elszabadulása, a spanyolnáthához hasonlóan több millió halálos áldozatot követelő világjárvány kitörése. Hiába volt rá időnk, itthon valószínűleg csak ezen a télen fog rádöbbeni a lakosság, hogy eztán időről időre számolnunk kell új kórokozók hozta járványok kockázatával, s vannak megelőző lépések, amiket meg kell tennünk.

De mitől is jött el a járványok kora? Malthus felidézésével kezdhetjük. Az emberiség létszáma 2000-re 150 év alatt 800 millióról 6 milliárdra nőtt. A növekedés ugyan lassul, de még mindig gyors. 2050-re 9 milliárdnyian lehetünk. Beborítjuk a bolygót. Ha magunk nem állítjuk meg a növekedést, az történik, ami minden más élőlény populációjában: a táplálék, az élőhely szűkössé válik, a ragadozók és a kórokozók dúskálnak az általunk szolgáltatott bőségben.

Mi meg beleütközünk növekedésünk természetes korlátaiba. Egyes helyeken éhínség, máshol járványok pusztítanak, a legszegényebb régiókban mindkettő. A kórokozó szervezetek száma robbanásszerűen, exponenciálisan növekedhet, s ahogy az emberiség legyőzte a földrajzi akadályokat, a kórokozói is legyőzik. Terjedésük előtt kevés az akadály.

Régi kórokozóinkat volt időnk kiismerni, s a kötelezővé tett oltásokkal magunkat védeni, egyes bacilusokat, vírusokat eliminálni. De kórokozóink egy része igen ügyes, populációik gyors változásokra képesek. És itt Malthus után Darwinnal folytathatjuk. Az influenzavírusok például, amiket steril, azaz élőlénymentes környezetben akár a polcon egy üvegben is tárolhatunk, az élőlényekben gyorsan replikálódhatnak, számuk ilyenkor robbanásszerűen növekszik a szervezetben.

Következő lépésben tüsszögéssel, nyállal, takonnyal emberről emberre terjedve a fertőzött emberek száma is robbanásszerűen növekszik a fertőzés számára kedvező körülmények között. Az influenzavírusok terjedésének a védettséggel nem rendelkező emberek ritkulása, illetve a tavaszi, számukra kedvezőtlen időjárás szab gátat.

Az influenzavírusok replikációja azonban viszonylag pontatlan, így rendszeresen keletkeznek új tulajdonságokat mutató variánsaik. Ha a vírusok felületi fehérjéi változnak meg, akkor a korábbi fertőződés vagy oltás már nem nyújt védelmet. Egyes új variánsok ellenállóvá válhatnak korábban hatékony gyógyszerekkel szemben is. A megzabolázatlan változatok átveszik a védtelen szervezet fölött az uralmat. A vírusok gyorsan alkalmazkodnak a szaporodásukat gátló körülményekhez, ezért nehéz a terjedésüket kordában tartani.

Mindez nemcsak az influenzavírusokra igaz. A gyorsan szaporodó, tömegesen elterjedt vírusok, baktériumok, mikroorganizmusok és gombák mind potenciális veszélyforrások.

Az új, veszedelmes változatok megjelenése ugyan nagyon ritka jelenség, de sok millió fertőzött emberben sok-sok milliárd vírus között akadhat egy-két igen komoly ellenfél. Az ilyen igen ritka, de nem lehetetlen események bekövetkezését akarja a WHO késleltetni, elkerülni, s a nagy ritkán mégiscsak létrejövő veszélyes változatokat pedig lehetőleg azonnal izolálni. Pánikra semmi ok, az elővigyázatosságra annál több.

Ugyan már, figyelmeztet egy újságíró kolléga: Csepelről se terjedt tovább a H1N1-fertőzés, az ukrajnai járvány sem jelent meg nálunk. Ő még nem tapasztalta, ezért nem érzékeli, hogy csupán szerencsénk van az időjárással. Időt nyertünk, de a járványt mi sem kerülhetjük el. Két tényező játszik itt szerepet. Az első a véletlen. A járvány elején, amikor még csak kevés kórokozót hordoz egy adott népesség, a fertőzési gócok kicsik és számuk elenyésző, a kórokozók jelentős része szerencsés véletlenek folytán kihal. Például egyedül él és otthon marad a beteg, vagy épp fertőzőosztályra kerül, ahol szigorúan betartatják a szabályokat. Különben is imád kezet mosni és nem tüsszent rá másokra. A kilincsre került vírusok pillanatok alatt szétesnek, fertőzőképességüket elvesztik. Egy járvány kialakulásához általában sok fertőző góc szükséges. A második tényező az exponenciális növekedés sajátossága. Egy H1N1 vírussal fertőzött ember átlagosan 2-3 nap alatt fertőz meg egy másikat, s öszszesen kb. két embert fertőz meg. A járvány kezdetén gyakorlatilag senki sem rendelkezik védettséggel, ezért ez a fertőzési ráta egy darabig azonos szinten marad. Egy olyan járvány, amiben a fertőzöttek száma naponta 1,25-szorosára nő, az első hét végén várhatóan még csak 5 fertőzöttet, a másodikon 25-öt, a harmadikon 122-t, a hónap végén 605 beteget eredményez, a második hónap végén viszont már 918 662-t, majdnem egymilliót. S háromnegyed részük az utolsó héten fertőződne meg. Az ukrajnai járvány a szomszédban hasonló tendenciát mutatott.

Miért nincs akkor hasonló járvány nálunk is? Verecke útja nemcsak híres, de szoros is. Az ukrán és a magyar népesség nagymértékben izolált, a betegek nem szánják rá magukat hosszú utazásra, nem ők rohannak oltásért sem. A néhány hozzánk került fertőzött többsége nem alakít ki sikeres fertőzési gócot. Míg nem akad egy, amelyik igen. Egyhetes lappangás és hasonló fertőzési ráták mellett hetekig tart, míg elérjük a járványnak megfelelő heti negyvenezres fertőzésszámot. És ha a járványnak leginkább kitett fiatal korosztály nem védett, akkor számíthatunk az óvodák és az iskolák bezárására és fél tucat gyermekáldozatra. És mekkora is a kórházi kapacitásunk a tüdőgyulladásosok intenzív ellátására? Jobb a helyzet, mint Hollandiában? Tehát miért késlekedünk az óvodások és az iskolások oltásával? Mondjunk rá szülői áment, és életkortól függetlenül oltsák végig az összes óvodást és iskolást még ezen a héten! Most örülhetünk, hogy önálló gyermekorvosi hálózatunk van.

A déli félteke ez évi H1N1-adatai, vagy a franciaországi nyári adatok azt mutatják, hogy féléves kortól ötéves korig a fertőződés gyakorisága csaknem kétszerese az átlagnak. Ötéves kortól 18 éves korig majdnem a másfélszerese. Az óvodai és iskolai közösségek ráadásul a fertőzések melegágyai. A gyerekek még nem távolságtartók, és nem mosnak kezet minden tüszszentés után. A kicsiket, ha meg akarjuk védeni őket, vagy nem engedjük közösségbe, vagy oltjuk. Az emberiség létszáma éppen a fertőző betegségek legyőzésének következtében szökhetett ilyen magasra. A tiszta víz, a csatornázás és a védőoltások jelentősen csökkentették a halandóságot. Az ennek következtében megnövekedett népsűrűség viszont újabb kórokozók elterjedésének kedvez, melyekkel szemben jó esetben ismét védőoltásokkal védekezhetünk. Nagyon komoly oka kell legyen, hogy egy védőoltás hasznosságát megkérdőjelezzük. Én a Fluval P-vel kapcsolatban semmi ilyen okot nem látok. Az Omnivest 15 éve gyártja az oltószereket. A Fluval P denaturált vírust tartalmazó oltás, ami a szervezetben nem kezdhet szaporodni, s melynek minden segédanyaga előfordult már más oltásokban.

Az influenzaoltásokkal kapcsolatos általános probléma, hogy a védettség részleges, illetve időleges. Sokan kérdezik, milyen hosszú idejű védettségre lehet számítani. Jó hír, hogy a domináns H1N1-törzs izolálása óta lényegileg nem változott, az oltóanyagok hatékonyak és nagy valószínűséggel ebben a szezonban azok is maradnak. Ráadásul, ha sokan beoltatják magukat, és a járvány terjedése ezáltal korlátozott, kevesebb vírusváltozat képződik, s az oltás hosszabb ideig véd. A jelenleg viszonylag szelíd, azaz csak ritkán (százezer esetből néhányszor) halálos kimenetelű H1N1-törzzsel szemben a törzs újdonsága miatti nagyobb bizonytalanság miatt kell mindannyiunknak oltással védekeznünk.

A szerző ökológus, egyetemi oktató