1947-ben hazánkban a Kis-Balatonon alakult ki a telepük, ahol tíz pár fészkelt. A háborítatlanság következtében az állományuk lassan növekedett. 1977-ben haladta meg a fészkelő párok száma a kettőszázat. A következő években szaporodásuk felgyorsult, noha rendszeresen elszedtünk száz-kétszáz fiókát az állatkertek részére. Hét évvel később már 1900 pár fészkelt a fákon, bokrokon. Ekkor határoztuk el, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal szakembereinek egyetértésével, az állomány csökkentését. A tavasszal visszatérő madarakat elűztük a fészkelőhelyekről, évente egy-egy nagy telepet szüntetve meg. 1991-re egy kis kolónia maradt kb. kétszáz párral. Ezt az állományt szerettük volna fenntartani. Sajnos nem tudtuk folytatni a létszámapasztást, mert közbeszólt az új, helyi vezetés hozzá nem értése. Három év múlva már ismét 800 pár fészkelt. Tapasztalataink azóta sem érdekelnek senkit. Természetvédőként vallom, hogy a kárókatona Európában túlszaporodott!

Nálunk a védett területeken belül a megnövekedett állomány kiszorította a bokrokra fészket rakó bakcsót, selyemgémet, kiskócsagot. Rövid néhány év alatt ürüléküktől elszáradtak a fák s a rekettyebokrok. A teleptől távoli fűzfákat is halálra ítélik, mivel onnan tördelik le a vékonyabb ágakat a fészeképítéshez. Minden halat fogyasztó madárnak, egyebek mellett a gémféléknek, táplálékkonkurense. Természetes vizekben, ahol nagy számban halásznak kárókatonák, nincs az a halfaj, mely utódokkal pótolni tudná az elfogyasztott mennyiséget. A madár a megerősödött ivadékot nyeli el, de megbirkózik mindennel, ami lefér a torkán. A Kis-Balaton-tározó gazdag halállományának csökkenéséből is kivették a részüket a kormáránok, hisz a fészkelők egy része egész évben itt táplálkozik. Egy példa a sok közül: 2008 októberének végén 1500 kárókatona halászott itt két hétig. Telenként egyes vízrészek nem fagynak be, ezért néhány száz madár áttelel. A halágyból kimozgatják a vermelő halat, ezek egy része elpusztul, mert egyebek mellett nincs táplálék. Amelyik pikkelyest nem tudják elnyelni, de megkísérlik, azon sebet ejtenek, ami elfertőződik. Természetesen az itt fészkelők jó része a környék nagy halastavaira is eljár. Mértéket tartó halászok szerint tavasszal a tavakban kitelepített minden öt egynyaras pontyból kettőt a kárókatonák esznek meg.

Igaz, hogy évtizedek óta szó van a kárókatonák túlszaporodásáról, de úgy látszik, a tudományos fülekhez ez még nem ért el.

Futó Elemér

Balatonberény