Nem akarok abba a hibába esni, hogy a cikkben idézett mondatot félremagyarázom, de mivel egy újabb szurkolói rendbontással kapcsolatban jelent meg, kénytelen vagyok megkérdezni: megengedhető-e, hogy akár sportmérkőzés, akár politikai tiltakozás kapcsán büntetlenül lehessen a köznek vagy magánszemélynek kárt okozni, törni-zúzni, járókelőket inzultálni, más rovására kiélni az agresszív hajlamot?

A felelőtlenség érzete különösen a csürhévé vált tömegben uralkodik el, hiszen nehéz azonosítani és felelősségre vonni, kártérítésre kötelezni a dühöngőt.

A fenti kérdésre én határozott nemmel válaszolok, bár tudom, hogy magam nem tehetek semmit a tömeg megvadulása és szervezett megvadítása ellen. Hisz azok a csoportok éppen azért gyűlnek össze, hogy büntetlenül "hepajozzanak", verekedjenek, törjenek, bírót, rendőrt dobáljanak. Azt hiszem (remélem), hogy a társadalom zöme - politikai véleményétől függetlenül - elítéli a csürhévé váló tömeg randalírozását.

Társadalmi feladat, hogy ezeket a csoportos dühöngéseket azoknak veszélyességével azonos keménységgel, határozottan meg kell fékezni, idejében meg kell állítani azokat is, akik rombolásra bujtogatják az arra amúgy is hajlamosakat, majd széttárják kezüket, mondván, hogy ők ugyan senkit meg nem öltek, egyetlen autót sem gyújtottak fel, csak éppen egy kis szalmát készítettek melléje, nem törtek be kirakatot, csak egy fél téglát tettek eléje...

Akiknek meg a megfékezés a feladatuk, természetesen nem élhetik ki egyéni sérelmeiket a megfékezetteken, a rendőr nem teheti azt, amit a dühöngők. Más kérdés, hogy a politikai ellenvélemény hatékony, fegyelmezett, tömeges megmutatásának nincs meg nálunk a hagyománya.

Balássy Zoltán

Gödöllő