Az Állami Számvevőszék 2008-ban kiadott, nagy port kavart tanulmánya a roma kisebbségeket célzó támogatások hasznosulásának vizsgálatáról különösen reflektorfénybe helyezte a problémát. A számvevőszék rámutatott: a támogatások célcsoportjának és az ahhoz tartozó személyeknek az azonosítása nélkül sem hatékony intézkedések kidolgozása, sem ezek effektív végrehajtása, sem pedig hatékonyságuk ellenőrzése és a stratégiák ennek megfelelő átalakítása nem lehetséges.

Számos nemzetközi dokumentum, ajánlás jelzi: kiemelten fontos, hogy az államok minél pontosabb adatokkal rendelkezzenek a területükön élő kisebbségi csoportok létszámáról, társadalmi-gazdasági mutatóiról. Az ENSZ-nek a faji diszkrimináció felszámolásáért felelős bizottsága öt különböző ajánlásban is hangsúlyozza az adatgyűjtés fontosságát, miként az Európa Tanács rasszizmus- és intoleranciaellenes bizottságának (ECRI) 4. számú általános ajánlása is. Az ECRI a számvevőszék jelentésével összhangban a Magyarországról készült 2008-as jelentésében rámutatott: hazánkban még mindig nem állnak rendelkezésre megfelelő etnikai adatok, amelyek megalapozhatnák a célzott, adekvát intézkedések kidolgozását.

A nemzetközi dokumentumok mellett a magyar társadalomban lezajló folyamatok is az adatgyűjtés szükségességét mutatják. Az elmúlt időszakban egyre gyakoribbá váltak a rasszista motiváció gyanúját felvető erőszakos támadások. Ezzel párhuzamosan egy másik, szintén negatív tendencia is megfigyelhető: elszaporodtak azok a médiahírek is, amelyek a cigány kisebbséget a bűnözés, a kriminalitás fogalmával azonosítják. Sőt, a tavalyi évben már egy a "svábbűnözésről" szóló honlappal is foglalkoznia kellett a kisebbségi ombudsmannak.

A most lezajlott, széles körű ombudsmani vizsgálat a fenti dilemmákra kíván alkotmányos, szakmailag korrekt és a gyakorlatban is alkalmazható megoldásokat javasolni. Ajánlásaink olyan speciális területekre kínálnak megoldási lehetőségeket, mint a diszkrimináció nyomon követése, a különböző támogatások odaítélése, a képviseleti jogok gyakorlása, a büntető igazságszolgáltatásban és a népszámlálás során felvett statisztikai adatok kezelése és a gyermekvédelemmel összefüggő "származás-nyilvántartások".

Ki a kisebbségi, az attól függ

Alapkérdés, hogy az egyes életviszonyokban milyen objektív szempontok alapján tekinthető valaki egy kisebbségi közösség tagjának. Létezhet-e vajon egyetlen egységes, uniformizált kritériumrendszer ennek meghatározására? Az életviszonyok sokféleségére tekintettel az egységesítés helyett differenciált megoldást javasolunk. Meg kell különböztetni azt a helyzetet, amikor az érintett diszkrimináció vagy faji indíttatású erőszak áldozatává válik, hiszen ekkor elsődlegesen azt kell mérlegelnie a jogalkalmazónak, hogy milyen szempontok alapján vélelmezhette az elkövető a származását.

Így például a roma családok ellen elkövetett támadások esetén vélhetően a család lakóhelye és tagjainak külső jegyei, esetleg neve lehetett a támadó számára döntő, cselekményét motiváló információ. Nem jelentős viszont ez esetben az áldozatok identitása, tudatos énképe, továbbá az sem, hogy ők önmagukat milyen mértékben tartották a magyar többség vagy a cigány kisebbség tagjának. Abban az esetben azonban, ha például kifejezetten cigány származású pedagógiai asszisztenst vagy rendőrségi alkalmazottat keres egy munkáltató, a feladat jellege, tartalma miatt a vállalt, képviselt, megélt identitásnak van döntő jelentősége.

Ugyanígy a kisebbségi önkormányzati választásokon való részvétel tekintetében elsődleges a ténylegesen (pl. a kisebbségi közösség kulturális életében) megélt, valós kisebbségi identitás. Az olyan programok esetében azonban, amelyek a hátrányos megkülönböztetés társadalmi hatásainak semlegesítésére, kiegyenlítésére hivatottak, ismét előtérbe kerülhetnek a "veleszületett" vonások (pl. családnév, külső megjelenés), amelyek az oktatás vagy a munkaerőpiac területén hátrányos helyzetbe hozhatják, diszkrimináció alanyává tehetik az érintetteket.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ki ítélheti meg a fenti szempontok érvényességét, azaz: mely személynek vagy szervezetnek a feladata, hogy egy adott egyén adott kisebbséghez tartozását az egyes jogviszonyok tekintetében valószínűsítse? Diszkrimináció és rasszista bűncselekmények megvalósulása esetén - ahogy ez ma is történik - az eljáró szervek (például rendőrség, ügyészség, bíróság, ombudsman) valószínűsítik a sértett származását. Döntő változás lenne javaslatunk szerint, hogy szempontokat kínálnánk e mérlegeléshez.

Döntsön a közösség

A kisebbségi önkormányzati választások esetében a választói jegyzék összeállítása során pedig a kisebbségi közösség képviseletében egy választott tagokból álló bizottság mérlegelné a választójogosultsághoz kapcsolódó szempontokat. Egyéb esetekben az objektív garanciális szempontok mérlegelése a kisebbségi önkormányzat által adott ajánlásban történik, összhangban a kisebbségi közösség általi elismerés elvével. A kisebbségi önkormányzatok eddig is gyakran adtak ajánlásokat egyes személyek etnikai programokban való részvételéhez, ezek azonban teljesen szubjektív módon, utólag visszakövethetetlen szempontok alapján készültek.

E megoldást kívánjuk követhetőbbé, összehasonlíthatóbbá tenni. Javaslatunk szerint a jövőben kisebbségi önkormányzat, illetve civil szervezet ajánlása csak az előre megadott szempontok alapján, indokolással ellátva készülhetne. Ehhez javasoljuk formanyomtatvány készítését, amelyen a kisebbségi önkormányzatnak egyrészt be kell jelölnie azokat a kritériumokat, amelyeknek a pályázó megfelel, másrészt pedig szövegesen is indokolnia kell azokat. Az ajánlás megtagadása is az ajánlónyomtatvány kitöltésével, indokolással történne. Főszabályként tehát maga a kisebbségi közösség dönthetne arról, hogy egy adott személy a tagja-e.

A működőképes, hatékony társadalom- és kisebbségpolitika kialakításának előfeltétele, hogy minél teljesebb, összehasonlíthatóbb képpel rendelkezzünk az ország területén élő kisebbségi közösségek létszámáról, földrajzi elhelyezkedésükről, társadalmi-gazdasági-demográfiai mutatóiról. Ennek fontos eszköze a népszámlálás, amelynek kérdései, módszertani megalapozása kiemelt jelentőségű. Cél, hogy a népszámlálások segítségével olyan adatokat szerezzünk, amelyek megfelelő bontásban pontos információkkal szolgálnak az egyes kisebbségi közösségek kulturális-nyelvi és társadalmi-térségi mutatóiról, integrált vagy szegregált létéről, az identitás sokszínűségéről, annak generációkon átívelő alakulásáról és a kisebbségi léthez köthető hátrányokról.

Az európai statisztikusok konferenciájának a 2010-es években tartandó népszámlálásokra vonatkozó ajánlásával összhangban fontos lenne továbbá összevetni a társadalomban élő kisebbségképet az önbevalláson alapuló kisebbségképpel. Ezáltal sok kérdésre, dilemmára választ kapnánk, így például az önbesorolás és külső észlelés közti különbségek okaira, a "tényleges" és "fiktív" roma lakosság társadalmi-gazdasági jellemzőire, integráltságára vonatkozóan is. Ez annál is fontosabb, mert a népszámlálás során nyert adatok szolgálhatnak kiindulópontul, viszonyítási alapul egyéb kutatásokhoz, stratégiakészítéshez.

A kisebbségi mint elkövető és áldozat

Az etnikai adatok kezelésének talán a legkényesebb, a közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdése a rendőrségi adatkezelés. Az adatgyűjtés szükségessége azonban inkább csak elméleti jellegű kérdés: a nemzetközi dokumentumok egységesek abban, hogy az adatgyűjtés elkerülhetetlen eszköze a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésnek, illetve a valóban hatékony intézkedések, programok kidolgozásának.

Emellett a magyar társadalmi realitásra figyelemmel is elengedhetetlennek tűnik az adatgyűjtés: szembe kell nézni azzal, hogy a cigány kisebbséget egyre inkább a bűnözéssel azonosító médiahírek mellett közszereplők, sőt igazságszolgáltatási szereplők is megfogalmaznak ilyen tartalmú állításokat. A büntető igazságszolgáltatás és az arról tudósító média a jogszerűség határán mozogva, nemritkán azon túllépve rendszeresen kezel "etnikai adatokat". Az adatgyűjtés és nyilvántartás elvi tilalmát felülírta a társadalmi gyakorlat, és ma minden kontroll nélkül, megállíthatatlanul forog a közbeszédben a "cigánybűnözés" fogalma.

Az adatgyűjtéshez azonban további kérdések megválaszolása szükséges. Mely személyi körről: terheltekről, áldozatokról, az igazoltatás alanyairól, a rendőrségi állomány összetételéről, a rasszista cselekmények áldozatairól kell adatot gyűjteni? Statisztikai vagy egyéni adatokra van-e szükség? Hogyan történjen az adatfelvétel: önmeghatározás útján, külső percepció (észlelés) által vagy ezek kombinációjával?

Javaslatainkból kiemelendő, hogy a terheltek (elkövetők) esetében egyedi szinten nincs, nem is lehet relevanciája a származásnak, így itt csak az egyes elkövetők személyétől független, statisztikai adatokra van szükség. Ezek szükségessége pedig a jelenlegi társadalmi helyzetben vitathatatlan. Az elmúlt időszakban ugyanis egyre erőteljesebbé váltak azok a társadalmi folyamatok, amelyek a bűnelkövetésnek "etnikai arcot" adva, egyes csoportok felelősségét hangoztatva a csoporttagok, sőt gyakran a csoport egészének "rendszabályozását", felelősségre vonását követelik. E tendencia megállítása érdekében szükséges egy valódi, reális képet adó statisztikai adatgyűjtés.

A javasolt módszerrel megvalósuló statisztikakészítés lehetőséget ad arra, hogy feltárjuk a hiedelmek mögött rejlő valóságot, és komplex stratégiákat dolgozzunk ki a tényleges problémák kezelésére. Az angolszász példa jól mutatja, hogy a reális, hatékony stratégiaépítés alapfeltétele, hogy megbízható, és mindenki számára elfogadható, átlátható módon beszerzett adatok álljanak rendelkezésre. Egyben a sajtónak is megfelelő, hiteles forrásból származó feldolgozott statisztikai alapanyagot biztosítunk a tárgyilagos és valóban közérdekű tájékoztatáshoz.

A bűnügyi igazságszolgáltatásra vonatkozó javaslatok köréből kiemelendő a bűncselekmények áldozatainak származására vonatkozó adatkezelés is. Elsősorban a rasszista motivációjú cselekmények áldozataira vonatkozó adatok gyűjtését javasoljuk, emellett egyéni kérésre bármely más cselekmény áldozata esetén is, ha önként vállalja, illetőleg kéri azt. Ha gyűlölet-bűncselekmény (például faji motivációjú emberölés) áldozatáról van szó, egyéni adat szükséges a tényállás megállapításához. Az egyéni adat mellett a társadalmi folyamatok nyomon követése és az ezen alapuló további állami stratégiaalkotás érdekében statisztikai adatokra is szükség van, így szükséges a gyűlölet-bűncselekmények nyilvántartása is.

Számos hazai és nemzetközi tanulmány tárgya az ún. etnikai profilalkotás: a társadalomban élő "kriminalitási mítosznak" megfelelően a rendőrség gyakran származási alapon "válogat" a látókörébe kerülő személyek közül. E kiválasztási szempontot azonban a tapasztalatok szerint nem igazolják hatékonysági megfontolások, azaz nem növekszik a bűnüldözés eredményessége a kisebbségi származású személyek fokozott ellenőrzése folytán. Különösen igaz ez az igazoltatásra, így javasoljuk, hogy az igazoltatott személyekre is terjedjen ki az adatgyűjtés, és a statisztikai adatok elemzése során külön szempont legyen az igazoltatási gyakorlat célravezetősége.

"Családi legendárium"

A vizsgálódásunk során kiemelt figyelmet fordítottunk az örökbefogadás témakörére. Különösen fontos terület ez mind gyermekvédelmi, mind kisebbségi jogi szempontból, hiszen a gyermekvédelmi szakellátásban élő gyermekek körében, a kutatások szerint, felülreprezentáltak a roma kisebbséghez tartozók. Ehhez kapcsolódóan köztudomású tény, hogy sok halmozottan hátrányos helyzetű - látható jegyei alapján - roma gyermek vár örökbefogadásra, de az örökbefogadásra váró szülőknek csak kis hányada szeretne vagy hajlandó ilyen hátterű gyermeket örökbe fogadni. A származási nyilvántartás pedig "legalizálná" azt a ma is létező gyakorlatot, hogy a szülők "válogatnak" a gyermekek között, így a gyermekek etnikai adatainak nyilvántartását ellenezzük.

A jelenlegi szabályozás következtében azonban az örökbe adandó gyermekek sem ismerhetik meg kisebbségi származásukat, és nem dönthetnek az ehhez való viszonyukról. Ez - amellett, hogy csorbulnak a gyermekek jogai - gyermekvédelmi szakemberek egybehangzó véleménye szerint súlyos személyiségfejlődési zavarokhoz, pszichés problémákhoz vezet. Identitásválságot alakíthat ki az is, hogy az örökbefogadottak nem ismerik saját származásukat, és nincsenek felkészülve arra, hogy őket az esetleges külső jegyeik miatt hátrányos megkülönböztetés érheti. Amennyiben pedig a gyermek örökbe fogadó szülője nem ismeri a gyermek hátterét, nem tudja felkészíteni a származás megélésére a társadalomban.

E dilemmák feloldása érdekében - egyetértve a gyermekvédelmi szakma által már korábban felvetett javaslattal - támogatjuk egy ún. "családi legendárium" kidolgozását a gyermekvédelmi szakellátásban elhelyezett gyermekek múltjának, családtörténetének, származásának rekonstruálása céljából. Ellenezzük azonban a származási adatok önálló, a gyermek érdekeitől elváló nyilvántartását. A "családi legendárium" létrehozásának célja a gyermek múltjának dokumentálása, ami személyiségének stabilitásához, pozitív énképének kialakulásához járul hozzá, elősegíti a gyermek társadalmi integrációját.

A fentiek alapján látható tehát: nem tartható tovább az eddigi, formálisan korrekt, látszólag "színvak" megközelítésmód, hiszen az élet számos területén bizonytalansághoz, kiszámíthatatlan gyakorlathoz vezet, csorbítva számos személy és közösség alkotmányos és emberi jogait. Célunk, hogy olyan javaslatcsomagot ajánljunk a döntéshozók figyelmébe, amely elősegíti az egyenlőség elvének teljes körű érvényesülését és a nemzeti és etnikai kisebbségek alkotmányban foglalt egyéni és kollektív jogainak gyakorlati megvalósulását, és az e célokra szánt közpénz hasznosulását - a társadalom egésze érdekében.

(A részletes elemzés és a javaslatok elolvashatóak a www.kisebbsegiombudsman.hu oldalon.)

Kállai Ernő a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa

Szajbély Katalin az etnikai adatok kezeléséről szóló vizsgálat vezetője