A közvetlen célt biztosan eléri, hiszen gondja eléri a közvéleményt, de talán maga is tudja: helyzete ettől még aligha javul. A hazai tejágazat nyomoráról, különös árviszonyairól, importtal vert tárgyalási pozícióiról alighanem elmondtunk már mindent. Ám a most szokatlan vehemenciával megkezdett és a termelők részéről határozottan folytatni ígért tiltakozásokban van valami nagyon szokatlan. "A levágott marhafej csak a kezdet" - mondja az egyik fő tiltakozó, és hogy érezzük, menynyire nem tréfál, hozzáteszi: lehet, hogy belepusztulunk ebbe a harcba, de alaposan megvéreztetjük az ellenséget is. Nekünk már nincs hová hátrálni. Már fel vagyunk jelentve köztisztasági vétség miatt, de a büntetőpertől sem félünk. Aztán sorolja a szerinte bevethető módszereket - többet csak azért nem adunk közre itt, mert hazánkban akad elég félbolond, aki némelyiket csak úgy, a maga szórakozására is kipróbálja netán. A "finomabb", üzleti jellegű "háborús cselekmények" tervei között mindenesetre szerepel, hogy a karácsonyi ünnepek előtt a hazai tejágazat egységesen nem szállít árut a szupermarketekbe, s az is, hogy az importszállítmányok egyik-másikának "szennyezettségéről gondoskodnak". Úgy, hogy azzal élelmiszerdepóba beállni ne lehessen. Mellesleg a multik rakodóterén szétterített trágyával is valami ilyesmi volt a helyzet, de ezzel a termelők vádjai újabb, az államot illető pontokkal bővültek: a szakhatóságok nem az érintett kereskedőcégeket kötelezték a teljes, akár több napot is igénybe vevő fertőtlenítésre, hanem feljelentették a demonstrálókat.

Az eddigiekből nyilván kiderült, hogy ez az új kereskedelmi háborúság a korábbiaktól abban mindenképpen elüt, hogy a kényszerítő erejűnek szánt akciók fő célpontja most nem a szubvenciókban nem bővelkedő állam, hanem a fogyasztást uraló bevásárlócentrumok. A tejesek harcoltak ellenük a versenyhivatalnál, nem nyertek. Követeltek törvényt a hazai termékek védelmére, az felemásra sikerült. Próbálkoznak saját, közvetlen értékesítéssel, de azzal a teljes termelést szétteríteni képtelenség. Hát akkor tessék, kard ki kard: ha a nagymarketek felrobbantásával éppen nem fenyegetőznek is a termelők, a tejespultok környékére ígérnek néhány furcsa meglepetést. A kereskedők természetesen határozottan tiltakoznak már az eddig történtek miatt is. Hivatkoznak azokat tiltó uniós bírósági ítéletre és az üzletelés szabadságára, s a legszigorúbb jogi fellépést ígérik, ha netán tényleg csintalankodna majd náluk valaki.

E ponton érkeztünk el a történet legkínosabb pontjához. Kevés olyan magyar van, aki ne hinné el, hogy a mi tejünk senki másénál nem való alább, de vásárlóként igenis megnézi, menynyibe kerül. Egy minapi felmérés szerint nagyjából tíz százalék árkülönbségen belül inkább a honi termékért nyúl, de e fölött a többség már nem hazafiként, hanem árérzékeny fogyasztóként vásárol. Nos, a mi tejeseinknek ezt az alaptételt nem kéne kihagyniuk a számításból. Az olcsó import ellen durva háborút indítani egy nyitott gazdaságban úgy általában is nagyon veszélyes, de alapélelmiszerek esetében különösen. Egyáltalán nem biztos, hogy tapsolnak majd hozzá a fogyasztók. Biztosan van békésebb megoldás is - a durvaság hosszú távon nem vezet sehová.