Elképeszt Magyar Bálintnak a (köz)oktatás lepusztítása érdekében előadott újabb ötlete: lazítana a szigorú kronologikus oktatási metodikán, szaktárgyak helyett pedig műveltségi területek szerint osztaná fel a tananyagot, egészen a hatodik osztály végéig (Lazítanának az oktatási sorrenden, október 19.).

Oktatási reformot már megéltünk néhányat, amelyek egy része - hál' istennek - igen hamar kimúlt, más része viszont oda vezetett, hogy mára a magyar középiskolás (átlag)tudása világviszonylatban a sokadik helyet foglalja el. A reformok sikertelenségét mondvacsinált szakkifejezésekkel (kulcskompetencia) nem lehet elfedni. A jelen és a jövő gondolkodni képes és hajlandó embereket igényel. Gondolkodni, azaz összefüggéseket keresni viszont csak jelentős ismeretanyag birtokában lehet. Nincs olyan, hogy a „műveltségi terület", csak műveltség, azaz a világ minden részletére vonatkozó alapismeretek birtoklása. Ami ezt meghaladja az már szakismeret. A „műveltségi terület" a tanulni-gondolkodni nem akarók mentsvára.

A közoktatás reformálásából három „eredményt" emelnék ki: a tananyagból a tények, adatok kisebb-nagyobb mértékű száműzését, az alsóbb szinteken a házi feladat csökkentését és a memoriter megszüntetését. Ami az első illeti: hiába van minden az interneten, ha a delikvens nem tudja, s amit talál, nem tudja értelmezni. A másodikhoz annyit, hogy az iskolában nincs elég idő arra, hogy megtanítsák és begyakoroltassák a fontos dolgokat. A gyakorlás otthonra marad. A memoriter pedig a memóriafejlesztés legfontosabb eszköze. Közismert az általános megállapítás: amit nem használunk, az elsatnyul.

Ilyen és hasonló „reformintézkedések" vezettek oda, hogy felsőéves egyetemistáknak zárthelyiben nem tehettek fel gondolkodtató kérdéseket. A vizsgán én felelek helyettük (a jövő műszaki értelmisége!). Tény, hogy közoktatásunk valóban reformra szorul, de nem a mai piti rongálásra, hanem az egész rendszer újragondolására. Kétségtelenül időpazarlás (sőt néha zavaró is), hogy ugyanazt a dolgot kétszer (háromszor) kell - kis eltérésekkel - megtanulni. Az is igaz, hogy így több fontos dologra nem marad idő. Az volna célszerű (természetesen ez csak egy minimális pedagógiai ismertek birtokában lévő ember szerény magánvéleménye), ha az alsó tagozatban, de főként harmadik-negyedikben általános, alapozó képet kapnának a gyerekek az egyes területekről. Természettudományok, környezetismeret vagy más megnevezéssel együtt (szintetizálva) kerüljenek a tanulók fejébe. A következő négy évben - szigorúan szeparáltan, semmi szintézis - a jelenleg is tantárgyként oktatott ismeretek konkrét alapozó adataival (adatok-tények) találkozna a nebuló. A felső négy évben - amennyiben nem szakiskolába megy - újra szintetizálnák részére, amit lehet.

Egy ilyen koncepciónak viszont az a legfőbb hibája, hogy nem elég az ötlet, rengeteg munkát igényel a tananyag újraírásától a tanárok átképzéséig.

Takáts Attila
műegyetemi mesteroktató