A máltaiak 'forradalma'

Rendkívüli esemény történt a napokban. Olyan indítványt ismerhetett meg a nyilvánosság, amely nemcsak arról szól, mennyivel adjon többet az állam az adott, fontosnak tartott ügyre, hanem megnevezi azt is, honnan csoportosítaná át a szükséges pénzt.

A többmilliárdos kiadásnövelés ellentételezéseként, a szokásoktól eltérően nem a néhány százmilliós kormányzati kommunikációs költség lefaragása hangzott el mint kitűzendő cél, vagy a miniszteri fizetések megfelezése. Nem a korrupció egy csapásra való megszűnése lenne a fedezet, s nem is nagyarányú adócsökkentés ébresztette adózási kedv. Az ötletre az sem jellemző, hogy minden egyes forintot legalább négyszer költ el.

Ezért hat már-már forradalmian a Máltai Szeretetszolgálat minapi bejelentése, mely szerint a szociális intézményrendszerre fordítandó költségvetési kiadások megőrzése érdekében az államnak adót kellene emelnie. Valamit valamiért. Azt javasolják, hogy szűnjön meg az egyes alapélelmiszerek kedvezményes, 18 százalékos áfakulcsa. Első hallásra meghökkentő, hogy ezt épp egy szociálisan elkötelezett szervezet veti fel. Úgy érvelnek, hogy a kedvezményes áfakulcs nem segít a legszegényebbeken, ugyanakkor az állam komoly bevételtől esik el miatta. Kiszámolták, hogy "a legszegényebbek fogyasztásának háromszorosát költik a leggazdagabbak joghurtra, tejfölre és csaknem ötszörösét sajtra és túróra". Azt húzzák alá, amit a közgazdászok régóta jeleznek. Vagyis, hogy a fogyasztást illető kedvezményekkel gyakorolt szociálpolitika (mint például a gázártámogatás) előnyeit a szegények kevésbé, a tehetősebbek viszont annál inkább ki tudják használni. Mivel a kormány a kedvezményes áfakulcs bevezetésénél arra hivatkozott, hogy az elesettek segítése a cél, a máltaiak joggal válaszolhatják: ha ez a cél, akkor ugyanannyi pénzzel válasszunk olyan eszközöket, amelyek ott hatnak, ahol a szükség a legnagyobb úr - érjük el például, hogy ne essen szét az az intézményrendszer, amely a legrászorultabbakat védi.

Nincs könnyű dolguk egy ilyen javaslattal. Úgy tűnik ugyanis, hogy nem mindenki ugyanazt érti a szegénység fogalmán. Jó példa erre, hogy a szociális szakma erőteljes tiltakozása ellenére éppen a tartós munkanélkülieknek járó segélyt szűkítették egy családban legfeljebb egy emberre. Ebből kiindulva nagyon is kérdéses, hogy az alapvető élelmiszereken megspórolt áfát "föláldozzák-e" egy pontosabban körülhatárolható réteg életének megkönnyítésére - vagy inkább a módosabbak járjanak jól akkor is, amikor leemelik a bolt pultjáról kedvenc kefirjüket.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.