A szerző közíró

Ezt a Karinthy-novellát juttatta eszembe Tóth Csaba válasza (Demokrácia, kirekesztés, lócitrom, november 5.). A novella címe: "A világ legbutább kisgyereke". Tudom, nem túl finom ez a felütés, de hát semmi kedvem finomkodni Tóthtal. Aki láthatóan a legkevésbé sem fogta föl (vagy csak úgy tesz), hogy mi is a baj a Jobbikról készített szövegükkel. Az a baj, hogy egyfelől megállapítják: ez a párt betiltana egyes médiumokat, cenzúrázná a sajtót, korlátozná a gyülekezési szabadságot, a választójogot, fölszámolná a piacgazdaságot; már most is negligálja a jogállam intézményeit - majd mindezek dacára konstatálják, hogy ez a párt demokratikus.

Hát tényleg nem fogja föl, hogy mit mondanak?

Azt mondják, hogy a sakál baromfihúst, nyulat meg őzet eszik - tehát vegetáriánus. Meg azt, hogy a ponty uszonyok segítségével halad előre a vízben, a törzsét pikkelyek fedik, kopoltyúval lélegzik - tehát madár. Ilyesmit ismételget Tóth a válaszában is. Mert szerinte "logikailag képtelenség eljutni oda, hogy a szabad választásokat vagy az állampolgári jogokat is ténylegesen fenyegetné" a Jobbik. De hát nem kell eljutni sehová "logikailag", hisz helyben vagyunk: általános választójog nélkül nincs szabad választás, az állampolgári jogokat pedig "ténylegesen" korlátozza, aki a sajtó (és a többi) szabadságát korlátozza!

Tóthtal persze nagyobb bajok is vannak, mint Karinthy kisgyerekével. Nemcsak mentálisan, de morálisan is. Mert bizony morális kérdés, hogy egy vitában nem állítunk valótlan dolgokat: nem adunk vitapartnerünk szájába olyan állításokat, amelyeket az nem mondott - ő mégis sorozatban ezt teszi.

Az még csak hagyján, hogy ezt írja: "szögezzük le: a Jobbik politikai megítélésében semmilyen vita nincs köztünk", mert ezen akár kacagni is lehet. De azt már komolyan mondom, hogy én - állításával ellentétben - nem "hívtam fel lócitrom fogyasztására a hazai politológusközösség tagjait". Azt írtam: megehetik "a tudományukat" - minden további ötlet saját kútfőből való.

Továbbá írásomnak nemcsak "az egyik központi gondolata" nem volt, hogy a Republikon elemzése "óhatatlanul segít a jobboldalnak", hanem semmi effélét nem írtam, nem is utaltam ilyesmire, még zárójelben sem! Ezért nem tudja idézni sem. Azt írtam, hogy képtelenségeket (ha tetszik: ostobaságokat) állítanak. Semmi többet. Ám ezt se "zsigeri indulattal" - az érvek híján vitázók szokásos, gyenge vádja ez, kedves Tóth! - hanem a józan ész alapján.

Tóth azt írja: "nem érzem szükségét, hogy Debreczeni József oktasson ki arról, milyen veszélyt jelent Magyarországon a Jobbik előretörése". De hisz egy árva sort sem írtam a Jobbik előretörése okozta veszélyről! Honnan vette? Hisz egyfolytában azt mondom: a Jobbik nem érdekes - nem a Jobbik az érdekes. Honnan vette továbbá, hogy "Debreczeni cikke egy gondolkodás szimbóluma... amely szerint a Magyarországon lévő ťnáciveszélyŤ elleni tiltakozás adekvát módja a jobb- és szélsőjobboldal megbélyegzése, múltbeli és várható rémtetteinek ismertetése"? A leghalványabb utalást se tettem erre! Enyhén szólva nem én vagyok az, aki "elítéli", mi több, "kirekeszti" (?!) a "balliberális ortodoxiától elhajlókat". Értem, hogy valaki kínjában vagdalkozik, de talán mégse kéne beállnia a jobbos kommentelő aktivisták közé, akik engem minden cikkem után a liberális ortodoxia főpapjává avatnak! (Most, úgy tűnik, valóban kedvelnek engem e körökben, ahol Göncz Árpádot bíráló cikkeim idején még náciként, de nemrég is a rasszista előítéletek és a Magyar Gárda igazolójaként aposztrofáltak itt, a Népszabadságban - de hagyjuk ezt...")

Azt viszont ne hagyjuk, hogy Tóth így állítja be a dolgot: egyfelől vannak ők, akik a Jobbik megnyilatkozásai alapján, tárgyszerűen elemzik a valóságot, másfelől meg én, aki a valóság tényeit negligálva a hittételeimet harsogom. Tényleg azt hiszi, hogy nem olvastam semmit a Jobbiktól, s amit idéztem tőlük, azt az ujjamból szoptam? Megáll az eszem. És minden állítása ilyen: egyre sincs bizonyítéka, egyetlen konkrét mondatomra se hivatkozik!

Ehelyett azt írja, hogy szerintem "aki a jelenlegi alkotmányos rendszert megváltoztatná, az nem lehet demokrata". (Honnan veszi?) Majd arra kér, "tételezzük fel, hogy egy párt" olyan változtatásokat követel (s hosszan sorolja), ami végül "a brit politikai rendszert" eredményezi, majd diadalmasan kivágja: ezt "aligha lehetne antidemokratikusnak nevezni"! Ördöge van: ezt valóban nem lehetne! De mi köze ennek a Jobbikhoz? Ők is a brit modellért küzdenek netán? Mert ha nem, akkor igazán megkímélhette volna ettől a bekezdéstől a szegény olvasókat (meg saját magát).

Szerintem az egész cikkétől is, mert abban a sértett önérzetén kívül az égvilágon semmit sem ad elő. "Az igazi szemléletbeli különbség ott van a Republikon és Debreczeni között - írja -, hogy szerintünk soha senki nem hatalmazott fel minket, értelmiségieket, elemzőket, hogy személyes politikai hitvallásunk alapján kinyilatkoztassuk, ki a demokrata és ki nem". Hogyan? Hát miféle "fölhatalmazás" kéne ahhoz bárkinek is, hogy kifejtse a véleményét? És ugyan kitől? A néptől talán? Nem is értem...

Pedig a nép más vonatkozásban is hivatkozás tárgyát képezi a Republikon stratégiai igazgatójánál. Azt írja: "A Jobbikot, s főként a Fideszt nem lehet úgy legyőzni, hogy antidemokratikusnak minősítjük őket, mert ezzel ma legfeljebb támogatóikat sértjük meg... e minősítéseknek már semmilyen hatásuk nincs az emberekre."

Attól tartok, Tóth pályát tévesztett.

Mert ha ő pártokat akar legyőzni, ha tevékenységét a "támogatók" érzékenységéhez igazítja, ha bevallottan "az emberekre" akar hatni, akkor őneki nem elemző intézetet, hanem pártot kellett volna gründolnia! Ám ha célját "a Jobbikkal folytatott viták megnyerése" révén szeretné elérni, akkor ezen a pályán se jósolok neki fényes jövőt.

debreczeni_jozsef_330