A cikk ismert műgyűjtő szerzője abból az alapfeltevésből indul ki, hogy Unger Ödön Budapestre akarta hozni a gyűjteményét. Csakhogy erről konkrét információja nem volt az Oktatási és Kulturális Minisztériumnak mint az Iparművészeti Múzeum fenntartójának.

Sajnálatos az is, hogy Réti úr miért nem fordult "dilemmáival" az Iparművészeti Múzeum jelenlegi vezetéséhez. Már csak azért is könnyen megtehette volna, hiszen most is ő az intézmény Baráti Körének elnöke. S akkor maga is szembesülhetett volna azzal, hogy információi mennyire egyoldalúak, tévesek.

A cikk írója - egyebek mellett - állítja, hogy "a minisztérium is tud az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum céljaira rendelt, összesen 90-100 millió forintos készpénzadományról".

Az OKM arról értesült, hogy az Iparművészeti Múzeumnak szánt 60 millió forintos adomány felhasználására az adományozó alapítványt hozott létre ("Szőnyegmúzeum Alapítvány"). Arról azonban nincs információja a tárcának, hogy az adomány megérkezett-e az alapítványhoz. És tény, hogy ebből az összegből az Iparművészeti Múzeum - az alapítványhoz benyújtott projekttervei ellenére - a mai napig egyetlen fillér támogatásban sem részesült.

Réti László Unger Ödön pénzadományát "a magyar múzeumtörténet legnagyobb készpénzadományának" nevezi. Felidézi: Unger Ödön fia, Richárd őrá bízott "egy fejedelmi készpénzadományt", hogy alkudja ki az Iparművészeti Múzeummal a főépületben elhelyezendő állandó török szőnyegkiállítást, továbbá a nagytétényi raktármúzeum és az európai restaurátor-központ kialakítását.

Nem ránk tartozik annak a kérdésnek megválaszolása, hogy mi történt az öszszeggel, ha az adományból az Iparművészeti Múzeum soha egyetlen fillért sem látott?

Ugyanakkor 2009-ben az Iparművészeti Múzeum valóban realizált egy másik, magánszemélytől származó készpénzadományt 60 millió forint összegben, melynek elkülönített alszámláról történő felhasználása az adományozó által meghatározott célnak megfelelően, költségvetési keretek között folyamat-ban van.

Réti László írásában olvasható az is, hogy a múzeum korábbi főigazgatójának, Takács Imrének programjában szerepelt, hogy "az Unger-gyűjteményt vagy annak egyes egységeit tartós letétbe Budapestre, az IMM-be kellene hozni". Az Oktatási és Kulturális Minisztérium döntéshozóihoz ilyen írott program soha nem került, Takács Imre volt főigazgató ezt nem tárta a tárca elé.

A cikk szerint Takács Imre számításokat ismertetett, miként lehetne 4-6 millió fontnak megfelelő összegből a múzeum hátsó, hiányzó traktusát megépíteni, az udvar alá süllyesztendő raktárakkal, parkolókkal együtt.

Takács Imre volt főigazgató az intézményt fenntartó OKM-mel soha nem ismertetett ilyen számításokat. (Ezek szerint csak Réti Lászlónak beszélt ilyen elképzeléseiről.) A szaktárca viszont arról pontosan értesült: az épület rekonstrukciójának 2008-2009-ben végzett előkészítő felmérései során bebizonyosodott, hogy a meglévő épület környezetében a föld alatti szintek kialakítása - statikai okok miatt - kizárt.

A cikk szerzője azt is állítja, hogy Takács Imre volt főigazgató "...kapcsolatot keresett iszlamista tudósokkal és az Öböl-beli arab uralkodókkal. 2007 januárjára összeállított egy nagy ívű, de reális koncepciót: miként lesz az IMM szőnyegkollekciója és infrastruktúrája Isztambul után Európa első szőnyegmúzeuma, restaurátorképzője, azaz a szőnyegesek Mekkája." A valóság ezzel szemben az, hogy a koncepció sem szakmailag, sem pénzügyileg nem volt reális. Az elképzelésben szereplő kiállítás, restaurátor-központ stb. fenntartása a kulturális kormányzat nagyarányú kötelezettségvállalását feltételezte, s mind szakmailag, mind pénzügyileg indokolatlanul és aránytalanul torzította volna az Iparművészeti Múzeum feladatvállalását.

Megjegyzendő továbbá az is, hogy a nagytétényi raktármúzeum és európai restaurátor-központ kialakítása minden szempontból - szakmailag, pénzügyileg, látogatói szempontból - egyaránt teljesen megalapozatlan elképzelés. Ráadásul az adománytevő elképzelésének sem felelt meg, mert ő mindenképpen ragaszkodott a főépületi elhelyezéshez. Számos szakmai egyeztetés pedig arra is rávilágított, hogy egy restaurátor-központ létrehozása Berlin árnyékában irreális.

Réti László állítása alapján a múzeumban "a pezsgő közélet lefagyott, a múzeum épülete és kasszája ma kong az ürességtől". Szerencsére ez az állítás távolról sem igaz. Réti állításával ellentétben a múzeum markáns stratégiát folytat, számos sikeres kiállítást hozott létre, arculatilag megújul, a főépületi és nagytétényi nagyrekonstrukciós programokat pedig szakmailag teljesen előkészítette. De tény az is: az intézmény működését alapjaiban meghatározó munkájának jelentős részét teszi ki azoknak a pénzügyi szabálytalanságoknak a kiküszöbölése és szabályozottsági hiányosságok pótlása, amelyeket az OKM Ellenőrzési Főosztálya állapított meg Takács Imre főigazgatói ténykedésének idején, s amely szabálytalanságok aztán Takács leváltásához vezettek.

Ami a "kassza kongó ürességét" illeti: az intézmény új vezetésének komoly teljesítményeként könyveljük el, hogy az Iparművészeti Múzeum gazdálkodását - az idei év nagyon nehéz körülményei, a gazdasági válság minden kulturális intézményt érintő hatásai ellenére - mind ez idáig sikerült egyensúlyban tartani.