A két dolognak látszólag semmi köze egymáshoz. Igaz, többször láthattuk, miként változtatnak elborult emberek csatatérré egy-egy focipályát és környékét, hogyan dúlják fel Budapest belvárosát ünnepek ürügyén, s mostanában már azt is, hogy - egyelőre csak szavakkal, de - meggyalázzák Justitia csarnokát is. Mindez összefügg.

Már első látásra is. Ugyanis mindenütt ugyanazokat a gesztusokat és ugyanazokat arcokat látni. A stadionban, a hevenyészve összedobált barikádon, az újságírót verő szélsőjobbos tüntetők között, a bírósági tárgyalóteremben. És velük szemben ugyanazt a tétovaságot.

Pedig mindez közönséges, pusztán csak határozottságot, szakmai elkötelezettséget igénylő rendészeti kérdésnek látszik. Felelősségre kell vonni azt, aki székeket gyújt fel, petárdákat hajigál, megtámadja a rendőröket, s akasztással fenyegeti a bírót. Ha nem így történik, akkor rossz az egész rendszer, s nem lesz esély békére sem a focipályákon, sem a tárgyalótermekben, sem az utcák felvonulási terepein.

Úgy tűnik, erre tartunk, hiszen csupán az utóbbi héten legalább három helyen történtek elfogadhatatlan dolgok. A rendőrök jószerivel csak asszisztáltak a feloszlatott Magyar Gárda újabb megmozdulásán, nem voltak urai a helyzetnek a Fradi-pályán, és csendben tűrték, amint Budaházy elvakult "szurkolói" a bíró fejét követelik a bíróságon. Az egyenruhások könnyen jönnek zavarba. Pedig ez az egy, amit nem tehetnek meg.

Ezt ők is érzik. Az Üllői úton történtekért ezért az FTC-re, a bírót ért incidensért a bíróságra hárítanák a rendőrök a felelősséget, bár tény: a gárdaügy és a ferencvárosi csetepaté miatt a testületen belül is kérdőre vontak többeket. Sőt, a Markó utcában történtek kapcsán legalább utólag eljárást indítottak a rendzavarók, igaz, ismeretlen tettesek ellen. (Akik csak azért ismeretlenek, mert nem igazoltatták őket, jóllehet több volt ott a rendőr, mint a bírót gyalázó Budaházy-szimpatizáns.) Hasonló volt a helyzet a Fradi-pályán is, ahol sok száz rendbontó közül összesen két embert sikerült a helyszínen elfogni.

Nem vitatható persze, hogy a stadionok rendjéért az egyesületek felelnek, és jó lenne, ha a bíróságokon is elegendő biztonsági ember dolgozna. Ám a szurkolói kártya, meg a konfliktuskezelő tréning mégiscsak tüneti kezelés. A közrend fenntartása ugyanis - akár tetszik neki, akár nem - a rendőrség dolga. S ha egy meccsen vagy a bíróság folyosóján az egyenruhások - akiket éppen azért küldtek oda, mert pontosan lehetett tudni, hogy baj lesz - nem képesek megakadályozni a botrányt, az maga a botrány, amit a rendőrség nem tűrhet.