A köztársaság első polgára

Majtényi Lászlóról mindenféle jókat irkálnak most - zömmel rosszul. A Népszabadságban Tóth László vélte úgy (ORTT-s szomorújáték,), hogy a médiahatóság elnöke azért mondott le, mert "nem sikerült távol tartani a testülettől a politikát, és a politikától... a testületet". Tóth Majtényit "politikai szempontból naiv embernek" tartja emiatt, aki ugyanakkor "tiszteletet és megbecsülést érdemel", hiszen "hosszú idő óta ő az egyetlen választott tisztségviselő, aki az elveit előbbre valónak tartotta, mint a pozícióját".

Az tisztelet, a megbecsülés, az elvhűség stimmel - a naivitás nem.

A Majtényinek tulajdonított indoklás sem! (Az Index idáig elment: "az elnök azért távozott, hogy így tiltakozzon a testület döntése ellen, amivel két új pályázónak, az Adveniónak és az FM1 konzorciumnak adta az országos, analóg rádiófrekvenciákat".)

Honnan veszik ezeket?

Miért nem olvassák el Majtényi László írásbeli indoklását (például az ORTT honlapján), ahol ő pontosan és félreérthetetlenül fogalmazott: "Az Országos Rádió és Televízió Testület... döntései súlyosan sértik a médiatörvény, az általános pályázati feltételek és a pályázati felhívás rendelkezéseit... a nyertessé nyilvánított pályázók, az Advenio Zrt. és az FM1 konzorcium ajánlatai jogszerűen el sem juthattak volna a végső értékelésig".

Ezt nem lehet félreérteni: az ORTT elnökének nem a rádiófrekvenciák új gazdáival és nem is a pártokkal volt baja.

Hanem a jogsértéssel.

Majtényi nem naiv ember - "csak" demokrata. Nem arra törekedett, hogy távol tartsa a pártokat a médiától s az azt koordinálni és kontrollálni hivatott testülettől - "csak" arra, hogy a befolyásukat ne törvénysértő módon érvényesítsék!

(Mindehhez még annyit: a pártok az ORTT tagjait nem "delegálják", hanem jelölik, s az Országgyűlés választja meg őket; az elnököt viszont nem "választja", őt szintén jelöli - nem "a politika", hanem - a kormányfő az államfővel közösen. Ha valaki épp e vonatkozásban hivatkozik "az 1996. évi médiatörvény rendelkezéseire", legalább akkor ne írjon mást, mint amit azok tartalmaznak, s ami a valóság.)

A szerző arról is ír, hogy "amíg egy megalakuló médiahatóság nem veszi át a feladatok egyik részét, amíg a tulajdonosi jogokra nem alakul külön szervezet", továbbá "amíg a politika maga nem látja be, hogy az a zilált állapot, amelyben a napi politikai aktualitások határozzák meg a közmédiumok sorsát, csak rombolást jelenthet... a helyzet nem fog változni".

A világért se akarom bántani Tóth Lászlót - nem őt akarom bántani -, de kénytelen vagyok föltenni neki a kérdést (és mindenki másnak is, aki egyetért az efféle "okosságokkal"): hát hol él? Miféle "belátást" vár bárki is "a politikától" - karnyújtásnyira attól, hogy Orbán kétharmados többsége birtokában (ígérete szerint) új világot teremtsen a médiában is?

"Ma köztársaságunkat a prezidenciális fordulat veszélyezteti leginkább, ami a harmadik köztársaság és az alkotmány bukását jelentené. Ezzel kompország hajóját a Nagy Kormányos megint a keleti kikötők felé fordítaná. Sohasem az történik, hogy a zsarnok csak úgy belép az ajtón. Mindig mi engedjük be. Ha paradoxonnak is hangzik, de a prezidenciális köztársaságnak - ami persze nem a zsarnokság maga, csak nálunk majd azzá lesz - a közjogban most éppen a köztársasági elnök a legkomolyabb akadálya." - E látnoki sorokat Majtényi László írta az Élet és Irodalomban, lassan két esztendeje.

Mélyen egyetértek vele - leszámítva az elnökre vonatkozó passzust, aminek sajnos az ellenkezője igaz (ma már talán másképp látja Majtényi is). Aki mostani lemondásával demokratikus, továbbá normális, sőt magától értetődő dolgot cselekedett: miután képtelen volt gátat vetni az általa vezetett köztestület törvénysértő működésének, levonta a konzekvenciát, és távozott annak éléről.

Ez a demokratikus, normális és magától értetődő cselekedet azonban hősi tettnek számít (vég)napjaink demokráciahiányos, abnormális, magából kivetkezett világában. Ahol tisztségéről még az se mond le, aki maga követi el a törvénysértést, nemhogy az, aki (hiába) harcol ellene.

Ha valaki nem tudná, Majtényi nem szimpla gesztust tett: az ORTT elnöki posztja miniszteri javadalmazással jár (fizetés, alkalmazottak, gépkocsi, sofőr, telefon stb.); ő ezekről is lemondott. Arról a befolyásról, sőt hatalomról nem beszélve, amit - a jelek szerint - nagyon jól lehet kamatoztatni privátin is!

Megemelem a kalapomat Majtényi László tisztessége előtt.

Számomra ma ő a köztársaság első polgára!

A szerző közíró

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.