Panaszkodik - féktelenül

 

Dr. Nemes János tőle szokatlan témájú, terjedelmű és stílusú írásában (Ideggondozás - féktelenül, október 22.) nagyon sok furcsaságot találhatunk.

A pszichiáter az elkeserítő helyi viszonyokról beszél. A szakrendelőkben ritka, vállalkozó orvosok közé tartozik: túlnyomó többségünk (köz)alkalmazott, és fizetésünk nem függ a pontozástól.

A cím sem stimmel. A kolléga nyilvánvalóan nem ideggondozóban dolgozik, mert akkor megemlítené, hogy a fő feladatra, a gondozásra alig van lehetőség. És nem panaszolná, hogy a betegei súlyos pszichiátriai betegek. Fájlalná, hogy a gondozási fix összeg folytonos csökkentése tovább nehezítette a pszichiátriai gondozók helyzetét. A 35 százaléknyi elmebeteget ellátó kollégáit ideggyógyásznak nevezi.

A szakmai közéletben nemigen tájékozott, különben nem félne, hogy e jelenségek felfedése miatt ellehetetlenülhet. Ezek nem titkok. A pontozásról bevezetése óta egységes a vélemény: alkalmatlan.

A gondozottaknál nem csak havi egy kontrollt finanszíroz az OEP (igaz, csak pár száz forinttal). A 9/1993. NM rendelet 9/B § megengedi, hogy a 2. és 15. melléklet alapján, a szakellátási pontokat is használva pontozzuk a gondozottak ellátását, de sok helyen a rendelői számítástechnikánál belép a finanszírozási fék, és a 2. melléklet szerinti kódokat letiltja. Van, persze, egy örömhír: a pontvadászok megrendszabályozását célozza szeptembertől a 29/2009. EüM rendelet, tevékenységenként két perc lett a minimális idő.

Furcsa, hogy a kolléga (és Nemes dr.) nem tud arról, hogy az OEP újra vizsgálatot kezdett jogosulatlan pontozások miatt, pedig a Népszabadság is hírül adta szeptember 19-én (Kétszáz vizsgálat egy óra alatt). Az intézményeknek vissza kell fizetniük a pénzt. És emiatt - bár sajnálatos - csaknem minden rendelés és intézmény csal, mert különben ő járna rosszul (fogolydilemma). Érdekelne, kollégánk vajon hogyan kódolja a nem pszichotikusokat?

A gyors pénzhez jutásért őt hátrányos helyzetbe hozó kollégái iránti ellenszenvének békaperspektívájából érthető csak az a vádja, hogy "a szakma ellenállása miatt" halt el az az ötlet, hogy egy vizsgálatra legalább 20 perc jusson. Nem tudja, hogy mindenütt tele a váró? Hogy mindenütt maximum 10-15 perc jut (adminisztrációval együtt) egy betegre, ami több száz gondozós pszichiátert frusztrál? Ezért tanultunk annyian pszichoterápiát? Ez lenne a "szakma" érdeke? Jelenleg választhatunk, hogy 20 perc és elküldött, hosszú várólistára tett betegek legyenek, vagy rohamtempóban, tűzoltásszerűen, nagyszámban ellátottak. Kollégánk szakmaisága, erkölcsi érzéke fejlettebb, egyet is értek vele. Vajon ő kiket nem fogadna? És azért kérdezzük meg az Egészségbiztosítási Felügyeletet is, hogy meg kell-e vizsgálni a jelentkező betegeket!

Az utolsó bekezdés ellentmond az öndiagnózisnak: akiben ennyi jobbító szándék, a többiek tevékenységének javítására irányuló vágy munkál, az nem depressziós. Inkább frusztrált, mérges. És panaszkodik - féktelenül.

Nemes dr. irodalmi munkássága részeként.

Dr. Kellner Pál

pszichiáter

Azt, hogy cikkem újságírói tényfeltárás vagy irodalmi fikció, döntse el az olvasó. Mint ahogy azt is, hogy dr. Kellner Pál reagálása a pszichiáter diagnózisa, vagy mundérvédelem (ő a Fővárosi Pszichiátriai Gondozók Egyesületének elnöke).

Egyébként kommentárja csak megerősít abban, hogy baj van a pszichiátriai betegek ambuláns ellátásával.

Dr. Nemes János