A szerző egyetemi tanár, Kecskemét volt polgármestere

Találó kritikáján túl Keynes maga sokat tett azért, hogy a liberalizmus képes legyen megállni a víz tükrén, képes legyen megújulni egy, az adott kor követelményeihez igazodó politikai program jegyében. Ezen törekvésében Keynes az általa valódi liberálisoknak nevezett politikusokra támaszkodott, akik működő, életképes politikai és gazdasági programokban tudtak olyan értékeket megjeleníteni, mint a szabadság, a szolidaritás, az ésszerű életfelfogások pluralitása, illetve a megtermelt javak igazságos elosztási rendje.

A helyzet ezen a téren mit sem változott az elmúlt hatvan évben. Ma is nagy szükség van az ilyen "valódi" liberálisokra és az olyan erős középpártokra, melyek képesek a valódi liberális értékeket hitelesen és kellő erővel képviselni.

Ma Magyarországon a közvélemény szinte letörölhetetlen bélyegként kezeli a párthovatartozást, és a pártok közti mozgást előszeretettel illeti az "árulás" vagy a "hitszegés" erkölcsi ítéletével. Az elmérgesedő pártharcok következtében ugyanis egyik vagy másik párt támogatása egyre inkább elvesztette valódi értékválasztó jellegét, és egyre inkább a szurkolótáborok rajongásához hasonló fanatizmussá vált.

A szomorú tendencia eredményeképpen egyre nehezebbé vált az elvi alapú politizálás és ezzel együtt a valamely szilárd állásponttól való elmozdulás, így a nemzeti kérdésekben való öszszefogás, a gyakorlati kérdésekben való józan, pragmatikus megegyezés. Pedig számos olyan, az alapvető liberális értékekkel és elvekkel szimpatizáló magyar választó várja a józan ész diktálta szövetségeket, azokat a meggyőző politikai lépéseket, amelyek a szabadságra alapozva kínálnak hatékony megoldásokat a hazánk előtt álló társadalmi, gazdasági és szellemi kihívásokra.

Az ő számukra kínál világos politikai alternatívát a Magyar Demokrata Fórum, mely 2004-től kezdve következetesen kiáll a tisztességes piacgazdaság és a tiszta közélet mellett. Az MDF az egyetlen párt, mely nem fordított hátat saját programjának, mely képes volt nyíltan és őszintén beszélni a válság átfogó kezeléséről. És miután Bokros Lajos is egyértelműen letette a voksot az MDF mellett, számomra is egyértelművé vált, hogy aki a liberalizmus bukása feletti búsongás helyett valódi tetteket akar, az a liberális-konzervatív összefogást választja.

Magyarországnak soha nem volt nagyobb szüksége egy olyan erőre, mely valóban a tisztességes piacgazdaság értékeit képviseli, és következetesen tartja magát a mérsékelt centrumpolitika alapelveihez. Ma egyetlen ilyen párt van: a Magyar Demokrata Fórum. Az elmúlt hét szűk esztendőben ugyanis mindegyik más párt bebizonyította, képtelen ellenállni a populizmus csábításának, képtelen megállni azt, hogy a vélt rövid távú politikai előnyök érdekében ne áldozza fel a biztos jövőt. A populista politika súlyos következményei mára minden józanul gondolkodó ember számára egyértelművé vált, a pártok többsége azonban a mai napig adósunk maradt az őszinte szembenézéssel.

Meggyőződésem, hogy az elmúlt hónapok során a kép kitisztult, és a választás minden, hazájáért tenni akaró liberális számára egyértelművé vált. Ma a gazdasági, politikai és erkölcsi válságból csak a szabadság és felelősség egyensúlyán alapuló józan reformpolitikával lehet kilábalni. Átfogó reformokat ma egyedül Bokros Lajos és az MDF kínál, ezért szilárdan vallom: az ország sikeréhez a liberálisok és a konzervatívok együttműködésének létrejöttén keresztül vezet az út.

Elkötelezettségemben a liberalizmushoz való ragaszkodás mellett saját szakpolitikai céljaim és elveim is megerősítenek. A gazdaság- és szociálpolitika, valamint a párt- és kampányfinanszírozás átalakítása mellett tovább már nem odázható el az oktatás- és tudománypolitika újragondolása sem. Számos megcsontosodott elképzelést kell felülvizsgálni. Bokros Lajos programja, a "Reformok kritikus tömege" már felvázolta azt az utat, melyet követnünk kell ahhoz, hogy valóban megvalósuljon az a "tudásalapú társadalom", melyet az utóbbi években igen sokan tűztek ki célul, de amelyért kevesen tettek igazán.

A felmérések szerint a magyar oktatási rendszer minden szintje rászorul az alapos átalakításra. Említhetném itt az alapfokú oktatási intézmények egyszerre pazarló, egyszerre nélkülöző, rossz kialakítású és súlyozású rendszerét, a középfokú szakoktatás minden nemzetgazdasági ágazatban érződő hiányát vagy akár a túlburjánzó, ámde munkaerő-piaci szempontból egyre értéktelenebb diplomákat biztosító felsőoktatást. Hatalmas és komplex feladatok tornyosulnak előttünk, melyek azonban nem csak bürokratikus kihívásokat jelentenek - a sikerhez szemléletbeli változásra is szükség van. Fel kell hagynunk az elmúlt évek magántőkét és magánfinanszírozást övező boszorkányüldözésével, meg kell teremtenünk a józan egyensúlyt az állami és az egyéni felelősségvállalás között.

Az oktatási rendszer reformjának sikeréhez elengedhetetlen a Kádár-korszak megcsontosodott maradványaként továbbélő tudományos-akadémiai rendszer újragondolása is. Magyarország nem engedhet meg magának egy államilag fenntartott, ámde terméketlen akadémiai elitet. Dinamikus, az új kihívásokra érdemben reagáló, és ismereteit a fiatalokra áthagyományozni képes tudóstársadalomra van szükségünk.

A magyar oktatási-tudományos rendszer intézményrendszerében végrehajtott reformok kritikus tömegét azonban nem lehet "jozefinista" módon, felülről vezérelve végrehajtani. Szükség van arra is, hogy minden érintett részvételével, évtizedek vonakodását és civódását követően végre megkezdődjön a párbeszéd Magyarország szellemi értékeiről, szellemi önképéről. Meg kell találnunk azt a magot, mely köré tartalmilag felépíthetünk egy pozitív tudást biztosító intézményi-szellemi konstrukciót.

Az oktatáspolitikai építkezés azonban csak szilárd politikai alapról indulhat meg. És ehhez van szükség arra, hogy a Magyar Demokrata Fórumban végre megvalósuljon a liberálisok és konzervatívok történelmi összefogása.

Információink szerint Szécsi Gábor a mai napon sajtótájékoztatón jelenti be, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőjelöltjeként elindul a választásokon. Kecskemét volt polgármestere, tudomásunk szerint, a tudományos pálya folytatásával párhuzamosan kíván aktív szakpolitikusként az MDF-ben tevékenykedni.