De vajon pihenhet-e az alkotó, amikor a gép forogni kezd? Egyre több jel azt mutatja: nem. Az idei költségvetésen szaporodnak a repedések, s a lyukak ott keletkeznek, ahol a beavatkozásra kevés a kormány mozgástere. A krízisbe belerokkant cégek nem tudnak annyi adót fizetni, amennyire a büdzsének szüksége lenne, a leépítésektől rettegő, ezért bérük egy részéről inkább lemondó emberek pedig nem tesznek annyi árut a kosárba, amennyi után a költségvetésben előírt áfa befolyna az adóhivatalhoz.

Ez ellen sokat nem tehet a kormány. Hiába próbál szorítani a présen: agyalhat adóemelésen, küldhet akárhány revizort a cégekhez, a nincsből nehéz újabb adóforintokat kisajtolni. Akkor pedig a kiadások terén kell megtalálni a megoldást. De van még hová hátrálni? Az oktatásból és az egészségügyből nem lehet többet kivonni - anélkül legalábbis nem, hogy a szakma támogatását meg ne szerezzék hozzá Bajnaiék.

Az utóbbi évek tapasztalatai szerint ennek akkora az esélye, mint egy kétharmados MSZP-győzelemnek a jövő évi választáson. A másik nagy tételt az adósság kamataira fizetett forintok teszik ki, ezt viszont a befektetők is alakítják, nem lehet egy tollvonással csökkenteni. Maradnak az állam magára fordított kiadásai, a közbeszerzések, fizetések. Itt találni még szanaszét gurult forintokat, amelyek jól jöhetnek a hiánycél betartásához, de kétlem, hogy elegendőek lennének.

Ami idén nem sikerül, az valószínűleg jövőre sem fog. Így gondolkodnak az Európai Bizottságban is: tegnap publikált jelentésük szerint a magyar deficit egyik évben sem süllyed a Pénzügyminisztérium által elérendőnek tartott szintre. Tegyük fel a kérdést: csorbát ejt-e a működését a hitelességre építő Bajnai-kormány pozitív megítélésén, ha így alakulnak az államháztartás ügyei? Nos, a jelek szerint éppen azt nem zavarná, akinek a szava most a leginkább döntő. Az országot hiteleivel a gödörből kihúzó IMF, ha óvatosan is, de tudtul adta: megértő lesz, ha a költségvetés a kormány hatáskörén kívül álló okok miatt alakul rosszabbul annál, mint amiről tavaly ősszel szerződés született.

Akkor minden rendben van? Egyáltalán nincs. A legnagyobb ostobaság lenne kipipáltnak tekinteni a feladatot, amit a büdzsé kordában tartása ró ki kormányára. Erre figyelmeztetett a minap az EBRD. A fejlesztési bank szerint jövőre további megszorításokra lehet nálunk szükség. Azt már én teszem hozzá: függetlenül attól, melyik párt nyeri a választásokat.

Az igazán kijózanító pofont egy könnyelművé váló gazdaságpolitikának azonban nem ezek a szervezetek adnák. Azoknál hetekbe, hónapokba telik, mire reagálnak egy-egy helyzetre. A befektetők viszont akár pár óra leforgása alatt kiállítják az elégtelen bizonyítványt. A piac gyorsan és kegyetlenül büntet, ha lyukasnak érzi egy állam gazdaságpolitikáját. Be kell hát tömködni a réseket, különben a cúg kifújja a befektetők pénzét az országból.