Az országos hírű agrár-nagygazdálkodó hosszan érvel, saját számait mutatja: hektáronként harmincezres veszteség itt, törlesztendő részletek ott, az egyenleg valóban siralmas - és mindehhez még hozzáteszi, nekünk még hagyján, mi még így is bírjuk egy darabig. Nagyon kéne már egy jó esztendő. Ha nem jön, itt tízezrek mennek majd tönkre. Mind paraszt lesz az, és mind magyar.

A szomorú összegzéssel vitatkozni aligha lehet, nem teszi ezt a hivatalos értékelés sem. Megírtuk a minap, hogy a hitelválság az idén egy termelési szempontból is keserves szezonnal együtt kapta derékba a gazdákat. E pillanatban a termés millió tonnái, illetve a gazdák sorsa egyaránt kérdéses: készpénzes vevő alig akad, a hitelek pedig ketyegnek, az agrártermelők kétharmada felett suhog a kasza.

Tavaly a mezőgazdaság teljes hitelállománya csaknem négyszázmilliárd forintra nőtt, és ez önmagában még nem lenne feltétlenül baj, ám ezen belül nagyon nyomasztóra, ötven százalékra nőtt az évközi kölcsönök aránya. Ergo: a 2008-ban egészen pontosan 1933 milliárd forint évi termelési értéket produkáló élelmiszer-alaptermelés teljes bevételének több mint tíz százalékát a puszta működésre felvett tavalyi hiteleire és azok kamataira kényszerül költeni. Mindezt egy veszteséges évben.

Ráadásul, ha ezekkel a kölcsönökkel bedől, arra elmehet akár teljes, fedezetként felajánlott ingatlan vagyona és eszközparkja is. A pénzintézetekkel kötött szerződések napjainkban járnak le, hosszabbításra az esetek zömében nem ad módot a bank. Minderre a termelők aligha léphetnek mást, mint hogy próbálnak húzni egyet a nadrágszíjon. Nem vesznek drágább vetőmagot, spórolnak a műtrágyán, és még az is lehet, hogy jövőre egy kedvezőbb időjárás még így is meghozza azt az eredményt, amit a belvizek és aszályok verte idei évben sikerült. És akkor minden megspórolt forint "bónusz" egy új mérlegben.

Már ha lesz mérleg. Mert ez az egész keserves történet a hazai agrárvilág életének ritka kényes időszakában játszódik. Egy tömeges csődhullám ma egészen más - súlyosabb - veszélyeket tartogat, mint eddig bármelyik hasonló helyzet. Ha valami csoda nem történik, a magyar élelmiszer-termelés alól 2011 után kiszaladhat a föld.

A külföldi - főként osztrák, holland, belga és német - agrártőke számára ugyanis már ma is terjeszkedési-befektetési célterület a magyar termőföld, és pillanatokon belül a jelenlegi jogi korlátokat is le kell bontanunk. Zsebszerződések újabb ezrei bukkannak majd elő, és az olcsó földre jön majd új vásárló is bőséggel. A hazai gazdák pedig legfeljebb eladók lehetnek, már ha nem éppen a bank maga jár majd el, értékesítve a bedőlt hitel ingatlanfedezetét. Az összes gazdaszervezet ritka egyetértésben követel kormányzati fellépést az ügyben, ötlet (és pénz) a megoldásra azonban egyelőre nincs.