Bár a BRFK abban a reményben rendelt el nyomozást a garázdák ellen, hogy legalább utólag sikerül tíz-húsz bajkeverőt azonosítaniuk és elfogniuk, a rendőrségen sem fűz senki vérmes reményeket a sikerhez. A stadion biztonsági kameráinak képei azonosításra alkalmatlanok, a klub biztonsági szolgálatának tagjai pedig még soha senkit nem ismertek fel a randalírozók közül.

Egyelőre nem tervezik a rendőri intézkedés jog- és szakszerűségének kivizsgálását. A rendőrség elégedett. Megakadályozta az FTC székházának szétverését, megvédte a szemközti buszpályaudvart, a DVTK drukkereit, és nem törtek ki zavargások a városban. Szerintük nem szokványos BRFK-Fradi-keménymag öszszecsapás zajlott a pályán és annak környékén. Most a B-közép és a még náluk is radikálisabb Új generáció (a B-közép 15-17 évesek alkotta "ifjúsági tagozata) lázadt fel a csapat tulajdonosa és a klubvezetés ellen. Előre megírt forgatókönyv szerint zajlott minden. Húsz-harminc fős, jól szervezett csoportok megkísérelték felaprózni a rendőrség erőit, hogy aztán behatolhassanak az FTC székházába. Állítólag egyesek már a kezdőrúgás előtt tudták, hogy a meccsnek idő előtt vége szakad, s vagy a pályán, vagy a székháznál, de valahol nagy balhé lesz, akkora, mint még soha.

A mérkőzést megelőző tűzszerészvizsgálat és a rendőrség által felügyelt, "szigorú" beléptetés ellenére a stadionban bőven volt világítórakéta, görögtűz és hasonlók. Az is, tény, hogy feleannyi rendező sem volt, mint amennyit a rendőrség indokoltnak tartott volna. Az FTC nem kért belső biztosítást a BRFK-tól, azért ugyanis fizetni kellett volna, így a rohamrendőrök csak a balhé kirobbanása után léphettek be a stadionba, amikor hívták őket.

Talán soha nem derül ki, hogy mi történt pontosan. A Fradi-tábor egy része már most rendőri, titkosszolgálati (azaz politikai) provokációról beszél. Mások "azt a pár tucat bajkeverőt" teszik felelőssé, akiket már rég rács mögé kellett volna dugni, vagy kitiltani a meccsekről. Megint mások a klubvezetést okolják, és persze a rendőrséget. Nyilván megszólal majd a nagypolitika is, amely a 90-es évek óta képtelen olyan szabályozást alkotni, amely legalább egyértelművé tenné, hogy ki miért felelős, és a kluboknak - végső esetben a rendőrségnek - jogot és eszközöket adna a csak a balhét kereső "drukkerek" ellen. Azok a megoldások, amelyekkel húsz évvel ezelőtt néhány év alatt rendet tettek az angol pályákon, nálunk alkotmányossági, adatvédelmi és ki tudja még, miféle okokból nem alkalmazhatók. Szerencsére. Mert ha nincs balhé, a focit kellene nézni, legalábbis azt, amit itthon így neveznek.