A szerző egyetemi tanár

Ma már minden harmadik újszülött úgy jön a világra, hogy édesanyja és édesapja nem alkotnak házaspárt. Az élettársi együttélés kezdetben tisztán házasság utáni életforma volt, de aztán az 1980-as évek végére a házasságot megelőző, majd egyre inkább annak alternatíváját jelentő életközösséggé alakult. Bár ezek a változások meg sem közelítik a nyugat-európaiakat, ahol az élettársi kapcsolatok számának emelkedése sokkal erőteljesebb, egészen bizonyos, hogy a növekedés trendje a jövőben sem változik, és az együttélés, a családalapítás formájává hazánkban is mindinkább az élettársi kapcsolat válik.

Lehet ezt szeretni és nem szeretni, szabályozni és túlszabályozni, tüntetni mellette vagy az Alkotmánybírósághoz fordulni ellene, de az élettársi kapcsolat népszerűsége a házasság rovására olyan társadalmi tendencia, amelyet a jogalkotók sem hagyhatnak figyelmen kívül. Ehhez képest az élettársi jogviszony hosszú évtizedekig a magyar jog mostohagyermeke volt. A ma még hatályos, negyven éve született polgári törvénykönyv (Ptk.) az élettársakat nem minősíti közeli hozzátartozónak, a törvényes öröklés szabályai alapján nem örökölhetik egymás vagyonát, nem szerezhetnek özvegyi jogot, nem válnak jogosulttá a köteles részre sem, mint ahogy - a volt házastárssal ellentétben - az élettársnak nincs törvényen alapuló tartási kötelezettsége sem. A bírósági gyakorlat sem bánt kesztyűs kézzel az élettársakkal: ha az élettárs befogadta a másikat a lakásába, a befogadott személy csak szívességi lakáshasználónak minősült, s ezért a lakáshasználatot bármikor, akár indoklás nélkül is meg lehetett vonni tőle.

A szeptember végén megszavazott, az államfő által a parlamenthez visszaküldött, de vélhetően a jövő év májusában mégis hatályba lépő új kódex szerint, ha egy együttélésből gyermek születik, a partnert majdnem olyan jogok illetik meg, mintha egy házasság ért volna véget. Az új szabályozás alapján a "beköltöző" élettárs egy év után használati jogot szerez a lakásra, amennyiben a párkapcsolatból időközben gyermek születik.

A kormány azonban az utolsó pillanatban két ponton is visszavett eredeti elképzeléseiből. Így mégsem kapnak jogot egymás gyermekének örökbefogadására az élettársak, mint ahogy az eredetileg a törvényjavaslatban szerepelt. Az indokolás szerint azért visszakoztak, hogy az új törvénykönyv összhangban legyen a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló, időközben elfogadott törvénnyel. Nem került be az új Ptk.-ba az élettársak egyenjogúságának elve sem. Az indoklás szerint azért nem, mert ez az elv az Alkotmány által védett házasság intézményére vonatkozik, és alkotmányosan megkérdőjelezhető lenne a kiterjesztése az élettársakra.

Vagyis néhány óvatos lépés után kettőt hátralépett a jogalkotó, konzerválva a társadalmi előítéleteket.