A történet négyszereplős! A termelők, kereskedők elemi érdeke, hogy növeljék forgalmukat, megszabaduljanak raktárkészleteiktől. A vásárlás - a pszichológia szerint is - örömforrás. A hitelező lehetővé teszi, hogy vágyaink beteljesülésére ne kelljen éveket várni. A negyedik szereplő, az állam, pedig a háttérből figyeli a rendszer működését, és a rendelkezésére álló eszközökkel optimális esetben helyreállítja az egyensúlyt, ha zavar támad. Nézzük azonban, miként működik mindez a valóságban?

A kereskedelmi csatornák butábbnál butább, fogyasztásra csábító reklámokkal próbálják elhitetni, hogy könnyűszerrel megszerezhetők mindazon anyagi javak, pl. lakás, autó, amelyek az oly sokáig irigyelt és áhított fogyasztói társadalomban emberi értékmérőül szolgálnak. Lehet-e felelősségteljes döntést elvárni hedonizmusra ösztönző világunkban a gazdasági ismeretekkel nem rendelkező, karrier lehetőségektől megfosztott emberektől?

A bankok hitelezési politikáját a részvényesek osztalékéhsége és a csúcsmenedzserek extra jövedelmi igényei határozzák meg. Újabb és újabb, az átlagos intelligenciájú ügyfelek számára már-már felfoghatatlan "innovatív" pénzügyi termékeket fejlesztenek ki, és dobnak piacra, nem mindig tisztességes eszközökkel.

Az állam felelősségét két közgazdasági szemlélet évtizedek óta tartó iszapbirkózásának tükrében vizsgálhatjuk. A szabad verseny mindenhatóságának kérlelhetetlen hirdetői, a szélsőségesen individualista nézeteket vallók elvetnek minden piacszabályozó állami beavatkozást. Álláspontjuk szerint a szabad akarattal, döntési képességgel rendelkező egyénnek teljes cselekvési szabadságot kell adni a jog határain belül az élet minden területén. Vajon a hiányos ismeretekkel rendelkező, sokszor szándékosan félretájékoztatott ember képes-e saját érdekeit, jövőjét szem előtt tartva felelősségteljesen dönteni? Ha igen, miért van szükség kötelező társadalom- és felelősségbiztosításra?

A másik végletet valló paternalistákat a bukott szocialista rendszerek példája sem tántorítja el attól a tévhittől, hogy a válságok elkerülhetők a gazdaság totális állami szabályozásával.

Úgy tűnik, senki sem tehető egyedül felelőssé a fenti kérdésben! A társadalom különböző csoportjainak pillanatnyi érdekérvényesítő képessége dönti el, kikből lesznek vesztesek és kikből nyertesek. Az államot azonban jogalakítási képessége és kötelessége a felelősség tekintetében mégis a többi szereplő fölé emeli. A bedőlt hitelek esetén például "kármegosztást" lehetne alkalmazni a közrehatás arányában, ami a tartozás meghatározott részének elengedését jelenthetné, hiszen a hitelek nem körültekintő kihelyezésében a bankok is felelősek!

dr. Fülöp Hajnalka

Cegléd