Miközben a jobboldal ujjongva ünnepli a bátor tettet, hogy egy magyar város - ha erőszakkal is -, de megszabadult a "rosszhírű" francia cégtől, a jogállam hívei megdöbbennek és felháborodnak. Érvek és indulatok csapnak össze, de néhány tényről mintha megfeledkeztek volna. Emlékeim szerint Magyarország és Franciaország a kettős adózás elkerülését szolgáló egyezménnyel együtt aláírt egy beruházásvédelmi megállapodást is. Nem vagyok jogász, lehet, hogy tévedek, de az én olvasatomban a beruházásvédelmi megállapodás arról szól, hogy a saját területén mindkét állam megvédi minden jogellenes, erőszakos beavatkozástól a másik ország cégeinek, állampolgárainak beruházásait. Mondom, nem vagyok jogász, de véleményem szerint az, ami most Pécsett történt, ennek a szerződésnek a hatálya alá tartozik.

Ezt ajánlanám mindazok figyelmébe, akik most azért leprázzák a magyar miniszterelnököt, mert igyekszik elsimítani a nemzetközi felháborodást keltő ügy hullámait. Még valamit.

A baloldal, vagy mondhatnám úgy is, hogy a jogállamiság felháborodott hívei példa nélküli esetről beszélnek - pedig egyáltalán nem az. Sajnos, elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzem: 1949-ben Rákosi Mátyás és Gerő Ernő regnálása idején az államosított vállalatok titokban felkészített "munkásigazgatói" kísértetiesen hasonló módszerrel vették birtokukba az üzemeket, megakadályozva a tulajdonosokat és az általuk kinevezett igazgatókat még abban is, hogy hajdani irodájukból elhozzák személyes tulajdonukat. Kabátok maradtak a fogason, családi fényképek az íróasztalon.

Lehet, hogy más cél, más elvi indíték vezérelte Pécs polgármesterét, de a módszer tekintetében Páva Zsolt Gerő elvtárs legjobb magyar tanítványának bizonyult.

Csík István

Budapest