A közvélemény-kutatások a Magyar Köztársaság történetében szinte egyedülálló módon az egész ciklusban a kormánypárt katasztrofális vereségét és ellenzék elsöprő győzelmét jövendölik, és ezt az elmúlt években megtartott valamennyi választás vissza is igazolta. Elkerülhetetlen a bukás. Rövidesen bekövetkezik minden szocialista politikus rémálma - fél éven belül kipenderítik őket a hatalomból. Sok-sok megélhetési politikus marad állás, jövedelem és befolyás nélkül, hogy helyüket aztán - ne legyenek illúzióink - átadják hasonló ambíciójú ellenfeleiknek. Bocsánat, pontatlan a kifejezés, hiszen Magyarországról van szó: ellenségeiknek.
Mit tesz ilyenkor egy tapasztalt, elkötelezett politikus? Felelős honatyaként számot vet az elmúlt nyolc esztendő hibáival? Megkeresi a saját felelősségét? Szabó képviselő úr nem vállalkozik az embert próbáló feladatra - ehelyett fogást keres az ellenségen, bebizonyítandó: azok se különbek az MSZP vásznánál.

A szerző szemmel láthatóan pontosan ismeri a hatalommal való visszaélés minden csínját-bínját és minden elismerést megérdemel a különböző lenyúlási technikák terén szerzett jártassága. Ennek bizonyítására „természetesen" csak és kizárólag a fideszes önkormányzatok működési területéről citálja példázatait. Hurrá, ha így van, ez felmenti őket, és annál jobb nekünk... Hogy a kormány nyolcesztendős ámokfutását, az egymásnak ellentmondó hangzatos „kormányprogramok" és „reformok" sorozatos kudarcait miképpen magyarázzák egyes ellenzéki önkormányzatok ballépései, törvénytelenségei, ezt nem tudjuk meg a cikkből. Hogy a MÁV milliárdos ügyleteit, az állami közbeszerzéseket, autópálya-építéseket övező botrányokat, a négyes metró egekbe szárnyaló költségeit, a szocialista főpolgármester-helyettesek által felügyelt BKV-nál és úgy általában a fővárosban uralkodó borzalmas állapotokat miért menti, ha Nagykanizsán,

Fóton vagy Esztergomban sem mennek megfelelően a dolgok, annak magyarázatával a képviselő úr adós marad. Miképpen azzal is, miért nem ejt szót arról, hogy nem csupán az ország irányításában vizsgázott pártja elégtelenre, de az MSZP által vezetett önkormányzatokban is botrány botrányt követ. Erre talán a legeklatánsabb példa a képviselő úr szűkebb pátriája, Erzsébetváros, ahol korábban maga is polgármesterkedett, ahol a kerület vezetője vizsgálati fogságban kapja tiszteletdíját, és amely önkormányzat puszta létezése is a demokrácia szégyene. Szabó Zoltán ezekről mélyen hallgat. Hogy is van ez a szálkával meg a gerendával?

Sebes Andor
Budapest