Korábban a rákregiszter hiánya vezetett oda, hogy az onkológiai ellátás nem a valós adatoknak megfelelően volt megtervezve. A rákregiszter évente jelenteni az szakminisztériumnak, a parlament egészségügyi bizottságának, a Központi Statisztikai Hivatalnak, az adatokat szolgáltató minden egészségügyi intézetnek a rosszindulatú daganatok incidenciáját, prevalenciáját, és kielégíti minden hozzáforduló szervezet daganatepidemiológiával kapcsolatos igényét. (Az incidencia az új daganatokat jelenti, a prevalencia a korábban keletkezett, de az adott évben még meglevőket.)

A kibocsátott dokumentumokban soha nem szerepelnek személyazonosításra alkalmas adatok! Az egység a daganat. Egy beteg annyi helyen szerepel, ahány daganata van. Ha egy egészségügyi intézet kezeli a daganatos beteget, azt egységes kódrendszer szerint jelentenie kell a Nemzeti Rákregiszternek. Az a daganatos betegség, amit itt jelentés hiányában nem regisztrálunk, az elvész az értékelés és betegkövetés számára.
A legfejlettebb országokban működnek hasonló szerkezetű Nemzeti Rákregiszterek, más államok most próbálják saját regiszterüket létrehozni.

Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a fent említett cikk egy különlegesen érzékeny betegcsoportot érint, ezért bármilyen szintű és tartalmú megnyilatkozás csak hiteles ismeretek alapján az etikai normák maximális figyelembevételével képzelhető el.

Végezetül megjegyezzük, hogy a Magyar Nemzeti Rákregiszterrel kapcsolatos minden kérdés jogi megoldása nem a rákregiszter, hanem a törvényhozók feladata.

Prof. Dr. Tusnády Gábor
akadémikus

Prof. Dr. Szentirmay Zoltán
igazgató, OOI Sebészi és Molekuláris
Daganatpatológiai Centrum