- Jó napot kívánok! A magyar állampolgárságom ügyében jöttem.

- Jó napot! Ha le akar róla mondani, számot kell húznia!

- Éppen ellenkezőleg fel szeretném venni.

- Jaj, de udvariatlan vagyok! Foglaljon helyet! Talán itt a karosszékben kényelmesebb. Jucika! Kávét, üdítőt az úrnak! Esetleg valami töményet?

- Köszönöm, inkább nem. Szóval, kanadai állampolgár vagyok, és hallottam, hogy megint napirendre került önöknél a külföldön élő magyar ajkúak állampolgárságának kérdése. Érdeklődni szeretnék a lehetőségek felől.

- Pompás! Ön hibátlanul beszéli a nyelvünket.

- Pedig még a nagyapám vándorolt ki, huszonötben.

- Ahogy a költő mondja: kitántorgott Amerikába.

- Nagyon szép dolog, hogy ennyi idő után is ilyen jól emlékeznek idehaza a kisöregre. Valóban nagyon piás volt szegény. Nemrégiben halt meg, kilencvenöt éves korában, ejtőernyős balesetben.

- Részvétem. Nem nyílt ki az ernyő? Hajtogatási probléma?

- Igen, sajnos. Hiába hajtogatta egyfolytában: ejtőernyő, ejtőernyő, mégis otthon felejtette. Visszatérve jövetelem céljára: bár kivándorolt annak idején a család, azért a gyökerek itthon maradtak.

- Igen, ez nagy probléma. Sose a gyökerek vándorolnak ki. Azok rendszerint itthon maradnak.

- És nagyon mélyen vannak.

- Azóta már felkapaszkodtak. Az ország legnagyobb baja, hogy túl sok a gyökér odafenn. Egyébként konkrétan milyen információkra volna szüksége?

- Nem nagyon ismerem a honi viszonyokat. Érdekelne például a véleménynyilvánítás szabadsága. Tudja, Kanada szabad ország...

- Nos, örömmel közölhetem, hogy ebben a tekintetben itthon új dimenziók nyílnak meg ön előtt. Mert igaz, hogy Kanada szabad, itthon viszont mindent szabad.

- Ezt nem értem pontosan.

- Mondok példákat: itthon bárkit nyugodtan lekommunistázhat, lefasisztázhat, lebuzizhat, lezsidózhat, lecigányozhat...

- Állj, állj, állj! Miért tennék én ilyet?

- Mert jól esik. Próbáljuk ki! Mondja rám, például, hogy rohadt buzi kommunista! Tapasztalni fogja, hogy valami kellemes, meleg bizsergés árasztja el.

- Ki van zárva!

- Akkor mondja ugyanezt zsidóval, cigánnyal, fasisztával, ahogy jobban esik.

- Szó se lehet róla! De tegyük fel, hogy mondom. Akkor ön mit csinál?

- Természetesen pofán verem.

- Én meg beperelem!

- Na, látja! Kezdi kapiskálni! Menni fog ez, csak bele kell jönni.

- Eléggé elrémiszt, amit hallok. De remélem, azért a jogrend szilárd!

- Hogyne. Bíróság előtt például mindenki egyenlő. A bíróságon persze már egészen más a helyzet...

- Aztán az is érdekelne még, hogy önöknél biztonságban lenne-e a pénzem. Tudja, van egy kis tőkém, egy élet munkájából takarítottam meg.

- Biztosíthatom, hogy idehaza tárt karokkal fogadjuk a külföldi tőkét. Természetesen csak akkor, ha az nem zsidó tőke, nem arab tőke, nem kínai tőke, nem orosz tőke, nem francia tőke, nem román tőke, nem szlovák tőke... De ezen ne tököljünk tovább, majd átfaxolom a listát.

- Tehát, ha befektetem a pénzem, akkor az biztonságban van?

- A pénze igen, de maga húzzon a vérbe, amíg jó dolga van!

- És mi a helyzet az adókkal?

- Ember! Adót akar fizetni?! Hogy lehet valaki ennyire kanadai?!

- Tekinthetem a választ úgy, hogy Magyarország az adófizetők paradicsoma?

- Tekintse úgy, hogy az adónemfizetők paradicsoma!

- Ez valami offshore-konstrukció?

- Én inkább lopshorének mondanám.

- Jó az orvosi ellátás?

- Azt nyugodtan borítékolhatja!

- A hivatali ügyintézés?

- Azt is.

- És ön el tudná intézni nekem az állampolgárságot?

- Ennél többet is tudok. Ha véletlenül nem volna magánál, tudok adni, például bélelni való üres borítékot...