Glicerin egyébként szokott lenni a borban, jogszabály mondja meg, mennyi is lehet az állományjavítóból. Ahogy a májkrémben meg a párizsiban, de még a legjobb nevű joghurtokban, üdítőkben is az azokhoz használt mindenféle adalékokból. Aki a határértéket átlépi, az hamisít - van, aki lebukik vele, mások nem. Az előbbieket egyrészt "kilistázza" a szakma, másrészt megbírságolja a hatóság, a felderítetlen utóbbiak száma viszont megbecsülhetetlen.

Amit Vincze borász csinált, az - legalábbis több mértékadó ágazati szakember szerint - igazából nem számít egyedi esetnek. "Csendesen tudott" gyakorlat az, amely természetesen inkább az olcsó, gyorsan fogyó áruk környékén fordul elő. És nagyon gyakran. Csak amiatt lett "címlapos" a Vincze-ügy, mert magasan jegyzett szakemberről, patinás márkáról derült az ki, ami kiderült.

Az utóbbi években több "brandról" is kiderült, hogy hamisítják és nem is kicsiben: a Pick japán mangalicapiacát egy hazai "pályázó" tette majdnem tönkre "annak látszó", de hamis árujával, a szintén jelentős exportlehetőségekkel kecsegtető hazai - valódi - méztermelést pedig már létében fenyegeti az üzleteket és piacokat elöntő silány kotyvalék. Mindezen persze óriási az illegális haszon, ami bizony még a legpatinásabb termékeink gyártóit, a leghíresebb vendéglátókat is elgondolkodtatja időnként.

Saját szememmel láttam a minap, miként itatják meg féldecinként két euróért egyik legnevesebb lovasturista-bázisunkon a német vendégeket az ágyas magyar kisüstinek hazudott kommersz barackízű szesszel. Amikor óvatosan rákérdeztem, nem félnek-e a lebukástól, jött is az egyszerű válasz: ezek be...ni jöttek, mi meg keresni akarunk.

Hát igen, végső soron édes a hamis méz is, meg lehet sütni a nagyüzemi lapálydisznó karaját is, üzleti értelemben egyáltalán nem lehetetlen letejelt tehén combjából éttermi "borjúbécsit" klopfolni, extragyümölcsös joghurtnak eladni az ízfokozós gyártósori maradványt. Lehet tehát, és bár az esetek zöme "egészségügyi kockázattal" ugyan nem jár, de valami szegényesen piti és szánalmas történet ez az egész. Egyszerűen nem méltó ahhoz, amit így hívnak: magyar élelmiszer.

A középkorban egyes közcikkek hamisítását halállal büntették. Ma pénzbírság és néhány cég tönkremenetele testesíti meg a fenyegetést - legalábbis átmenetileg, mert bizonyos gyártósorok, azonos telephelyű vállalkozások más néven, elvileg más tulajdonossal hajlamosak viszonylag gyorsan újraindulni. A Vincze-féle márkanévnek egyelőre annyi, de hogy a pincét be nem temetik, a bort ki nem öntik, az bizonyos. Van rá tömegigény.