Pakisztán a világ legveszedelmesebb országa. Noha, nem csak látszatra, alapvetően világias, intézményei demokratikusak, szövetsége az Egyesült Államokkal stratégiai fontosságú - hovatovább nincs olyan szöglete, ahol az eszeveszett iszlamista fundamentalizmus ne hallatna magáról. Pandzsáb, Pakisztán legnagyobb és leggazdagabb tartománya sem kivétel már - Ravalpindi éppen ott van. Mint olvasni, a "szent háborúra" berendezkedett iszlamisták utánpótlása immár nemcsak a törzsek lakta, olykor kőkorszakian elmaradott afgán-pakisztáni határvidékről rekrutálódik, hanem Pandzsábból is. Természetesen a tartomány szegényeinek köréből, akiknek ugyanazok a mozlim papok és papneveldék nyújtják a szellemi táplálékot, mint a hegyek között élőknek.

Akik a ravalpindi katonai bázist megtámadták, tudták, hogy zömmel meg fognak halni, legföljebb abban csalódtak, hogy a túszaik közül végül is kevesen vesztették életüket. Üzenetük azonban valamennyi kontinensre eljutott: "már erre is képesek vagyunk". Mármint arra, hogy szabályos katonaruhában, az ország szívében, a fővárostól - és a nukleáris létesítményektől - karnyújtásnyira "akcióba" lépjenek. Kiderült, hogy erre soha nem lettek volna képesek, ha nincsenek "belülről származó" információik.

Amikor az afganisztáni kommunista rendszer és India ellen egyszerre kellett harcolni, a pakisztáni hadsereg és hírszerzés megkötötte a maga alkuit az ördöggel. Továbbmegyek: ami Afganisztánt illeti, maga az Egyesült Államok is. Pakisztáni hátország nélkül nem uralkodhatott volna Afganisztánban a legszélsőségesebb iszlám: a tálib rendszer bő fél évtizeden át. A történelem kegyetlen tréfája, hogy az Afganisztánban megint fölöttébb tevékeny tálibok hátországa megint Pakisztán, csakhogy nem egy baráti, hanem egy immár ellenséges - Amerikával, a NATO-val látszólag feltétel nélkül szövetséges - ország. Az Afganisztánban működő nemzetközi erők és Barack Obama sikere végső soron attól függ, hogy a pakisztáni hadsereg fel tudja-e számolni ezt a hátországot, azaz képes-e megtisztítani saját országát az ottani táliboktól? E hadsereg nagy, erős, jól felszerelt és befolyásos. De a ravalpindi akció után súlyos kétségeim vannak afelől, hogy vajon nem lelhetők-e fel a soraiban, esetleg kulcspozíciókban iszlamista szimpatizánsok? A múltból itt maradt bajtársak. Ezért és csak ezért jogos a kérdés, amit maga a pakisztáni sajtó is fölvet: ha a főhadiszállás nincs biztonságban, akkor miért lennének az ország nukleáris létesítményei?

És ez végképp nem tréfa. Én ugyan elhiszem, hogy Pakisztán tíz éve létező atombombái jó kezekben vannak, de ugye tudjuk, hogy az ország atomprogramjának hajdani vezetője el- és kiárult atomtitkokat Líbiának, Iránnak és Észak-Koreának, s ha ez egyszer előfordult, akkor "teljes biztonságról" nyilatkozni szófia beszéd.