Legyen vége a maffiaszerű pártfinanszírozásnak!
A szerző jogász
A pártok titkos kasszái vákuumként szívják fel különféle áttételeken keresztül a közpénzeket és szivattyúzzák el a pénzt a magángazdaság szereplőitől. A kampányra fordított pénzek több mint kilencven százaléka illegális forrásból származik és törvénytelenül költődik el.
A pártelnökök az elmúlt három országgyűlési választást követően a Magyar Közlönyben megjelent hivatalos nyilatkozatukban állították, hogy pártjuk egy fillérrel sem költött többet a választási kampányra a törvény által engedélyezett 386 millió forintnál. Eközben az országban egyetlen ember sem hiszi el, hogy ez így van.
A kampányfinanszírozás rendezetlensége minden komoly elemzés szerint a korrupcióellenes fellépés legnagyobb gátja. Könnyen belátható, hogy hiába beszél bármely kormány vagy párt a gazdaság kifehérítéséről és a korrupcióellenes küzdelemről, ha mindenki tudja, hogy az adott párt is korrupciós pénzekből és egyéb törvénytelen forrásokból, illegálisan szerezte meg a kampányához a pénzeket. Hiába beszél egy párt az átlátható közéletről, ha senki sem tudhatja, milyen forrásokból, kiknek a támogatásával tudta horribilis összegeket felemésztő kampányát finanszírozni.
A kampányfinanszírozás rendezetlensége azt üzeni a választóknak, hogy nem szabad komolyan venni, amit a pártok és politikusok mondanak. Ha pedig a pártok nem fizetnek adót, nem teszik átláthatóvá pénzügyeiket, akkor milyen alapon kérik számon ezt a cégektől és a polgároktól?
A kampánypénzek körüli képmutatás alapjaiban bomlasztja a jogállam intézményeit és a demokráciába vetett bizalmat. A helyzet rendezetlensége kényszerpályát jelent a pártok számára, de a pártokat akár nyíltan is támogatni hajlandó cégek és magánszemélyek számára is. A támogatók és a támogatottak a közös illegális tevékenység titkának megőrzésével maffiaszerű érdekszövetségbe kényszerülnek, melyben egymás kölcsönös zsarolása, az egymásnak való teljes kiszolgáltatottság veszi át az érdekek demokratikus versenyének a helyét.
Előre lehet tudni, hogyha nem következik be változás, akkor a jövőben is lesznek székházügyek, Tocsik-ügyek, Happy End-ügyek, K & H-ügyek, Zuschlag-ügyek, BKV-ügyek stb. Van-e erejük a pártoknak kilépni ebből a mókuskerékből, illetve van-e ereje a közvéleménynek arra, hogy rákényszerítse erre a pártokat?
A változás szükségességében a pártok egyetértenek, s az elmúlt tíz évben számtalan eredménytelen kísérletet tettek az új szabályozás megteremtésére. Jelenleg is az Országgyűlés tárgysorozatában szerepel két ilyen törvényjavaslat. Az egyik a T/4190-es javaslat, amelyet két MSZP-s képviselő nyújtott be, a másik a T/4394-es javaslat, amelyet a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség két képviselője terjesztett elő.
Az MSZP javaslata a párt- és kampányfinanszírozás teljes rendszerének átfogó reformjára tesz kísérletet, és az átláthatóságot megteremtő szabályok mellett a finanszírozás koncepcionális változtatására is javaslatot tesz. A törvényjavaslat megtiltaná, hogy cégek (jogi személyek) támogassanak pártokat, illetve pártok vagy jelöltek kampányát. A pártok pénzügyi forrásait e szerint részben a magánszemélyek támogatása, részben a költségvetésből származó - a jelenlegi helyzethez képest lényegesen megnövelt - állami támogatás jelentené. Ez utóbbi megoldás az ellenzék számára nem fogadható el.
A Fidesz javaslata csak a kampányfinanszírozásról szól, de ugyancsak radikális koncepcióváltást képvisel azáltal, hogy megszüntetné a választási kampány legköltségesebb elemét, a médiában folytatott kampányt. E javaslat elfogadása esetén alkotmányos követelmény lenne a megfelelő felkészülési idő biztosítása a pártok részére, hiszen ez a megoldás a pártok szervezésének stratégiai kérdéseit érinti, értelemszerűen a sok helyi szervezettel és kiterjedt önkéntes segítőhálózattal rendelkező pártoknak kedvez, míg a más szervezési stratégiát választó pártokat hátrányosan érinti. Bevezetése esetén megfelelő - a következő általános választásokig hátralevő időnél bizonyosan hoszszabb - időt kell biztosítani a választásokon induló pártoknak arra, hogy szervezeteiket a bevezetni javasolt új szabályozáshoz igazítsák.
Mindkét nagy párt arra építi a taktikáját, hogy az általa javasolt változás annyira kedvezne neki, hogy emiatt a másik biztosan nem fogja elfogadni. Így a javaslat megbuktatásának felelősségét a másik oldalra lehet hárítani. Ráadásul egyik párt számára sem fogadható el olyan forgatókönyv, amelyben vetélytársa aratja le a probléma megoldásának dicsőségét.
A Freedom House és a Transparency International által október 8-án nyilvánosságra hozott törvénytervezet a patthelyzet feloldásának reményét nyújtja. A javaslat nem vállalkozik ugyan a pártfinanszírozás teljes körű rendezésére, de kísérletet tesz arra, hogy a kampányfinanszírozást átláthatóvá és ellenőrizhetővé tegye. Véget akar vetni a képmutatásnak és a felelősség elhárításának. Fő célja a politikai intézményrendszerbe vetett bizalom helyreállítása.
A törvényjavaslat az egyes jogintézmények bevezetésénél döntő jelentőségűnek tekinti azt a tárgyalássorozatot, amelyet a parlamenti pártok az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és a Nézőpont Intézet szervezésében folytattak 2007-ben.
A törvényjavaslat változatlanul nyitva hagyja a lehetőséget arra, hogy mind jogi személyek, mind magánszemélyek támogatást nyújthassanak jelölő szervezetek vagy jelöltek számára, de a támogatás lehetőségét mindkét körben lényegesen korlátozza. A cégek egy kampányban maximum ötmillió forintot, a magánszemélyek pedig legfeljebb kétmillió forintot költhetnének kampánytámogatásra, más szóval ennyi támogatást adhatnak valamennyi pártnak és jelöltnek összesen.
A javaslat megteremti a teljes átláthatóságot mind a jogi személyek, mind a magánszemélyek támogatása esetében. Ennek eszköze a kampányszámla, ami mindkét említett korábbi törvényjavaslatban szerepelt. A javaslat növeli az Állami Számvevőszék szerepét és lehetőségeit a kampányfinanszírozás ellenőrzésében. A javaslat rövidebb és korlátozottabb, 60 napos kampányidőszakot ír elő, egyúttal megteremti a médiakampány átláthatóságát, s annak időtartamát 21 napra csökkenti. A javaslat megszünteti annak lehetőségét, hogy az állam, az állami szervek, illetve az önkormányzatok közpénzből választási kampányt folytassanak.
A civil szervezetek által előkészített és nyilvánosságra hozott javaslat elvetése a jelenlegi rendszer tartósítását, a képmutatás rendszerének konzerválását jelentené. Ezzel szemben az elfogadása még megteremtheti annak a lehetőségét, hogy a következő országgyűlési és önkormányzati választások már tisztább, betarthatóbb szabályok szerint, átláthatóbb módon folyjanak le. Ez a következő parlamenti többség számára olyan morális és bizalmi többletet jelenthet, melynek birtokában nekiláthat kialakítani a pártfinanszírozás reformjának és általában a közpénzek költésének átlátható, a korrupció lehetőségét minimumra szorító új rendjét.
