Érdekérvényesítő képességük közelít a nullához. Vasúti szárnyvonalak esetleges bezárása vagy az alapfokú művészetoktatás támogatásának csökkentése élesebb indulatokat vált ki, mint a létminimum alatt tengődők segélyeinek szigorítására kidolgozott javaslatok. A szárnyvonalakkal még kódolhatóak lesznek bonyodalmak, a művészetoktatás sem kerül végül veszélybe.

Persze igaz: a szegények nem tudnak traktorral utat lezárni, értük nem bénítják meg a vonatközlekedést, az érdekükben senki nem tűz ki szalagot a kabátjára. Viszont sokan vannak, de csak kisebb részük szavaz is. Talán éppen ezért nem is az ő szavazataikra gyúrnak. Elveszik tőlük, illetve a családjaiktól bevételeik jelentős részét. Ezek a mélyszegénységben élő emberek egyedül abban bízhatnak, hogy a humánum fölülemelkedik a számításokon, hogy esetükben nem a szavazatokat mérlegelik. De ez nem így van.

A kormányzó párt rideg következetességgel visz végig egy programot, amelyhez képest az Orbán-kormánynak az akkor balról sokat bírált támogatási rendszere a belátás példájának tűnik.

Most a kormány úgy döntött, hogy január elsejétől egy családban csak egy tartósan munkanélküli kaphat segélyt, vagyis rendelkezésre állási támogatást. A szocialisták érzik, hogy a társadalom nem akar osztozkodni, s ennek számos módon adják tanújelét: "eridj dolgozni, ha pénzt akarsz keresni", mondják egyfelől, míg a vidéket járó kereszténydemokrata arról beszél, hogy "joggal irritálja az embereket azok látványa, akik közcélú munkásként a kapanyelet támasztják" - persze hogy azt, ha ezt a látszatmunkát juttatta nekik a közösség.

Álszent módon sokan azzal hitegetik magukat, hogy ebben a rétegben csak akarat kérdése a munka. De azzal nem számolnak, hogy vállalkozó rendes munkát nem ad nekik, egyébként a vállalkozó is bajban van. Akkor majd az állam! - így a kormánypárt, de mostanra kiderült, hogy a csodafegyverként beharangozott Út a munkához programot sem kíméli a válság. Nincs annyi pénz, mint amennyi embernek munkát kellene adni a segély helyett. A kormány ugyan növeli a kereteket, kísérletezik, hogy a leszakadókat visszaterelje a munkaerőpiacra, csakhogy ezek a kísérletek épp a végképp kirekesztődöttekkel nem tudnak mit kezdeni.

Ilyenkor előkerül a másik csodafegyver, az átképzés nevű, amelyre ugyan az elmúlt években iszonyatos mennyiségű uniós pénzt költöttek, de a foglalkoztatási helyzet kicsit sem javult. Talán majd most. A terv: elveszik a tartósan munkanélküliek támogatását, a 28 500 forintos biztos bevételét, és közben megteremtik a lehetőséget arra, hogy az önkormányzatok átképzési támogatásra pályázzanak.

Azokat, akiktől elvonták a pénzt, tökéletesen átképzik, s láss csodát, a néhány hónapig tartó program végén a saját lábukra állhatnak. Addig pedig még többet is kapnak, mint a segély. Csakhogy épp az az önkormányzat képzi majd át őket, amely munkát sem tudott adni nekik! Hiszen éppen ezért kapták a rendelkezésre állási támogatást! Mivé képzik őket?

Ne halat adj, hanem tanítsd meg halászni - hangoztatja a felvilágosult kormány, miközben a halat már ma elveszi, de vizet a kiszáradt tómederbe holnap sem tud juttatni.