Az alternatív módszerekből (gátvédelem, a nő számára kényelmes testhelyzet keresése) semmi sem szüremlik be. A tankönyv szakmailag nyilván kifogástalan, s hűen tükrözi, hogy a szülészek jó része mit is gondol a szülésről: az is csak egy kórházi esemény. Na jó, az apuka bent lehet, ha már ez a divat. Persze az intézmények nem mind egyformák, ahogy az orvosok sem. Vannak kórházak, ahol megpróbálnak otthonos környezetet teremteni, sőt olyan is, ahol többnyire szülésznők és nem orvosok kísérik a szülést. És az orvosok közül is vannak olyanok, akik próbálják elkerülni a "Nórika, azt majd én döntöm el, hogy vágunk vagy nem" fordulatokat.

Ha már csak az ilyen kijelentések miatt akarna valaki kimenekülni a kórház falai közül, az is érthető lenne. De akad más is: lehetnek bizony olyan nők, akik ellenzik a szülés mesterséges megindítását (mi más lenne az oka annak, hogy a magyar nők alig szülnek hétvégén vagy ünnepnapon), az inkább rutinból, mint indokoltság alapján végzett beavatkozásokat.

Évente úgy háromszázan kórházon kívül szülnek, és a józan ész szerint nem képzelhető el jogszabály, amely ebben korlátozhatná őket. Ezért a jogalkotó számára az lenne a feladat, hogy ha már tiltani nem akar, akkor a biztonságos otthon szülés szakmai feltételeit, a közreműködők felelősségét és kötelezettségeit meghatározza. Mert a mai állapot, félúton a tiltott és a tűrt közt, nem jó senkinek. Kivéve talán azokat az orvosokat, akik nem szeretnék, ha kiderülne, hogy a szülések döntő többségénél nincs szükség rájuk.

Horváth Ágnes minisztersége alatt készült egy tervezet, amely legalizálta volna az otthon szülést. Bizonyos feltételek mellett megengedte volna, hogy speciálisan képzett szülésznők kísérjék a szüléseket. Szabályozni akarta a háttérkórház feladatait, és még OEP-finanszírozást is adott volna.

A jelenlegi miniszter azt nyilatkozta, azért nincs még szabályozás, mert nem sikerül megállapodni a civil szervezetekkel. Ez abszurd. Rokonszenves törekvés az egyeztetés, de inkább dönteni kéne. A bábaszervezetek egyik kifogása, hogy a tárca túl sok esetben nem engedné az otthon szülés választását. De ez nem baj. A tárca nyugodtan mondhatná, hogy javaslata ezer potenciális szülés jó kétharmadában szabad döntést biztosít, a többiben meg nem, mert túl nagy a kockázat. Majd a tapasztalatok alapján lehet módosítani, ha ez a határ túl szigorú lenne.

A bábák másik kifogása, hogy a tervezet két választást tesz csak lehetővé: kórházban vagy otthon, így a születésházak kiesnek. Ebben meg talán a tárca engedhetne. Máskülönben maradnak a bírósági eljárások, a boszorkányüldözés, amelynek keretében a fővárosi főügyész a televízióban azt találta mondani az otthon szülő nőkkel kapcsolatban: "milyen buták az emberek!" Csak hogy tudjuk, mit gondol a magyar állam a női méltóságról.